Idézetek a tehetségről
A géniusz nem más, mint a nagy tömeg számtalan kis kívánságának és művének a kivonata.
A világ hemzseg a tehetségektől. Mindenki tehetséges valamiben. De ha valakinek van mondanivalója, és azt át tudja adni az embereknek úgy, hogy azok oda is figyeljenek rá, az egészen más történet.
A világon mindenki tehetséges valamiben, és a kérdés csak az, van-e türelme addig keresgélni, amíg kiderül számára, hogy miben emelkedik ki az átlagból.
Tudják-e, mi a legszebb a tanításban? Az a pillanat, amikor egy gyerek felfedezi magában a tehetséget. Nincs több ilyen érzés a földön.
A kreativitás nem csak a művészeteknél van jelen. Az élet minden területén mindannyiunknak szükségünk van a kreativitás valamilyen formájára, függetlenül attól, mit csinálunk.
A tehetség akkor válik munkahelyi környezetben értékessé, ha az illető élni tud a lehetőségekkel, nem csak illeszkedik az elvárásokhoz.
A tehetség az a képesség, amellyel az ember megvalósítja, amit elgondolt.
Minden embernek szinte vallásos felelőssége, hogy maximálisan kihasználja a tehetségét.
A megfelelő anyagi támogatás hiányát (...) semmiféle zsenialitás nem képes kompenzálni.
A tehetség és az elszántság képes akár szupersztári magasságokba is repíteni az embert.
Kamaszkoromban költő akartam lenni, az anyám azonban közölte velem tizennégy éves koromban, hogy az igazi tehetség ilyenkorra már kitör, rajtam pedig nem látszik. Kitörölhetetlen emlék. Mit csinált ezzel szemben apám? Darabonként megdicsérte a verseimet? Szó sincs róla. Vett nekem egy stilisztikát, és beleírta kézzel: "Tamáskám, én azt kívánom neked, hogy ne legyél költő, mert az egy nagyon nehéz életsors. De ha mégis verseket szeretnél írni, akkor forgasd ezt haszonnal."
A kreativitás nem pusztán képesség az alkotásra! Benne van a képességen, a lehetőségen, a dünamiszon túl valahogyan már az energia, a megvalósulás, a teljesítmény is.
Minél tehetségesebb egy színész, annál nehezebben kezelhető. A rendezés és az igazgatás éppen abban áll, hogy az, aki rendez vagy igazgat, a nehezen kezelhető színészeket, ha nehezen is, de kezelni legyen képes.
Zseniálisnak besorolni leginkább halott művészt illik. Az élő művész lehet egyszer-egyszer nagyon-nagyon jó, de mégis ott van egy új korszakban való elévülés és romlandóság rizikója.
A színházi közhiedelem úgy tartja, hogy a pályához húsz százalék tehetség és nyolcvan százalék szerencse kell. Az én beosztásom más. Szerintem száz-száz százalék tehetség, szerencse meg szorgalom és ötszáz százalék szívósság szükséges.
Facebook
Pinterest