Idézetek a tehetségről
A tehetséggel együtt élni olyan, mintha egy rettenetesen igényes társsal élnél együtt: sokat segít neked, de folyamatosan kér.
A tehetség: végzet.
A tehetség irracionális.
A tehetséget a könnyed mozdulat, a felszabadult tudat jellemzi.
Csak a test öregszik, a tehetség soha.
A kiválóságot gyakran tekintik egoizmusnak.
A tehetség nem más, mint a korábbi életből átszüremlett emlékek lecsapódása. Olyan, mint a pára a pezsgőspohár falán. Az ember irigylésre méltó lesz tőle. Egyúttal gyűlöletes is.
A tehetséges akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem képesek; a géniusz akár a vadász: eltalálja a célt, amit mások nem is látnak.
Sok a gaztevő, a táboruk nagy, elég szép, de hiába az offenzíva, ha nálad a tehetség. Széles mosollyal a pofájukba köphetsz, a fák is látni fogják, merthogy megjegyzik, ki hős lesz.
A tehetség utat tör magának, de mint mindenhez, ehhez is rengeteg gyakorlás kell, nem elég csak az adottság. De kemény és kitartó munkával bármi lehet belőled.
A zseniknek is csak két kezük és tíz ujjuk van.
A tanulás azért van, hogy rájöjjünk, mihez van különleges képességünk.
Sötétben a legparányibb fényt is észrevesszük. Keressük a tehetségeket napvilágnál.
Nem egyetlen embernek adják oda minden ajándékukat az istenek.
A legszomorúbb a világon az elpocsékolt tehetség.