Idézetek a tehetségről
A tehetséget túlértékelik. Nem gondolom magam tehetségesnek, inkább szorgalmas vagyok, ami sokkal fontosabb a tehetségnél. Láttam már magam körül tehetséges embereket a lustaságuk miatt elkallódni.
Ha a szépség érték, leértékelődik a tehetség.
A jó színész fogalmát csak akkor lehet igazán kialakítani, ha már megtaláltad és dolgoztál vele.
Érdekes, hogy mennyire el tud vakítani egy tükör, ha nem másokat, hanem magunkat nézzük benne...
A színésztehetség furcsa gyümölcs. Biztos, hogy valamikorra beérik, de nem biztos, hogy időben szüretelik le.
Senki sem állíthatja, hogy a diplomától függ a tehetség!
Az értelmi képességeket semmiféle műtéttel nem lehet javítani.
A világ már csak ilyen, a zsenik előtt meghajol, a szorgalmas tehetségeket pedig kifigurázza.
Mindenütt találni tehetségeket. A kérdés az, miként adjunk lehetőséget ennek kifejezésére és kibontakoztatására.
Aki valamire képes, sőt sokra képes, rendszerint abba a hibába esik, hogy mindenre képesnek hiszi magát, sőt az ifjúnak föltétlenül ezt kell hinnie, hogy vigye is valamire.
Nem szabad elfeledkezni (...) a tehetségről (...). Ez viszont párosuljon reális önértékeléssel: csak akkor leszel igazán jó énekes, ha a szakma és a közönség is elismer. Végül: légy erre a pályára predesztinálva!
Kétféle zseni létezik. Az egyik pont olyan, mint bárki más, csak borzasztóan intelligens és pontosan tudja, mit miért tesz. A másik típusba tartozókat azonban csak messziről tudjuk csodálni; a mi agyunk egészen más srófra jár.
Az edzőnek meg kell találnia az aranyhalat, de annak felneveléséhez az ő tehetsége is szükséges.
Ha nincs tehetséges diák, akkor bármilyen tehetséges tanár is próbálkozik, nem lesz belőle OKTV döntős, vagy olimpikon. De egy tehetséges tanár el tud juttatni egy átlagos, közepes képességű diákot is elég jó színvonalra.
Az igazi tehetség olyan, hogy majdhogynem tanár nélkül is eljut egy kiemelkedő szintig.