Idézetek a reményről
Az emberek már csak ilyenek; szívükben remények, álmok és hitek, szemükben pedig ott ragyognak a csillagok.
Ha a remény, mit jóságod adott, s a nagy kívánkozás se csal szívemben, kettőnk között a fal dőljön le menten, mert duplán fájnak a titkolt bajok.
Nincsenek kivételes lehetőségek, az élet mindig ad még egy esélyt.
Boldog, ki várja a telet Egy szebb tavasz reményivel!
Megfojthat bánat, újra erőt ad az ég Vaskézzel támad, de megvéd a zöld, a kék Elzár és kínoz, mérgekkel olt a múlt De bent egy hang biztat, hogy újra lerázd a súlyt.
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj, Ha elestél, ujra kezdeni: E hajsza az Élet, ennyi csak! Még egyszer villantson szeme rám Egy sugarat ebbe a ködbe, s én Ha összedől remény-palotám, Újra épitem! bár szökevény Örökké s Hűtlen A Cél!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény, Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért! Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér, Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
A veszteség vitathatatlanul hozzátartozik az élethez. Ilyenkor feltétlenül megtanuljuk, hogy nincs hatalmunk bizonyos dolgok felett, melyekről pedig azt hittük, hogy uraljuk őket. Csakhogy ezzel nem fejeződik be a dolog. Minden vég után új kezdet következik.
A gyermeket izgatja a varázslat, s minél inkább megőrizzük gyermekségünk első rácsodálkozását a világra, lelkünk mélyén annál kevésbé mondunk le arról, hogy a kemény, rideg, közönyös és tehetetlen valóságot valahogy igenis befolyásolni tudjuk!
Van egy időtlennek tűnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz.
Minden vágy magában hordozza spontán beteljesülésének mechanizmusát. A vágy színtiszta lehetőség, amely igyekszik megnyilvánulni.
A remény él... mert a bizonyíték soha nem hal meg.
Elindulunk, és járunk az úton, Valamit várunk, s azt kergetjük folyton. Az időnk rövid, mégis lehet esély, Hogy teljesül egy álom.
Néha az ember életét egy icipici apróság is meg tudja változtatni... vagy a másodperc töredéke... vagy egy kopogás az ajtón.
A legszebb percek azok, melyeket szeretetteljes aggódó várakozásban töltöttünk el. Ennek minden részecskéjét féltő gonddal számoljuk meg, mint szívverésünk apró ütemeit, ha lázban ég a testünk. A közömbös órák jeltelenül suhannak tovább. Az élvezet és bírás órái értéktelenek, bármilyen hosszúra nyúljanak is. Álmodjál tovább, és ápold álmaidat, valóra fognak válni!
Facebook
Pinterest