Robert Browning
1812. május 7. — 1889. december 12. angol költő
Míg én én vagyok, te pedig magad, a világ része vagyunk mindketten. Örökké a tiéd!
Ne félj, szivem, egyszer megleled őt még, És nemcsak a függönyön lépte szellőjét, És nemcsak fekhelye illatát, Vagy fodra tükörből vissza ha int S ujját virággal ekózza a váza!
Szeretet, remény, félelem s hit teszik az embert, ők adják alkatát s jellemét.
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj, Ha elestél, ujra kezdeni: E hajsza az Élet, ennyi csak! Még egyszer villantson szeme rám Egy sugarat ebbe a ködbe, s én Ha összedől remény-palotám, Újra épitem! bár szökevény Örökké s Hűtlen A Cél!
Kihűl a láng, helyt ad a gyűlöletnek, egy életen át csak a szülők szeretnek.
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás, csak tán csöppnyit puhább, s csak úgy fogom kezed, mint bárki más, csak tán picinyt tovább...
Facebook
Pinterest