Idézetek az otthonról
A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a "szűkebb pátriára" lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.
A hazám a házam tája, amely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabbi területekre terjed, mint a hullám a vízbe dobott kavics körül; világokat hódíthat, elérheti a csillagokat – amikor a régi ház már örökre elmerült.
A közönséges madarakat szeretem nézni az ablakom alatt. Teljesen elképesztő számomra, hogy valami, ami tud repülni, aminek megvan a szabadsága, hogy bárhová menjen, azt választotta, hogy udvaromban ugráljon. A pintyeket, szajkókat, seregélyeket nézve néha lecsillapodik bennem a krónikus nyugtalanság, amivel küzdök. A madarak emlékeztetnek rá, hogy kívánatos helyen élek.
Nincs gyönyörűbb az otthonnál, a szülőföldnél, ahol megláttad a napvilágot, ahol szeretteid élnek, ahol az anyanyelveden beszélnek.
Az is lehetséges, hogy önmagunkban találjuk meg az otthonunkat - és akkor magunkkal vihetjük, bárhová megyünk.
Sok emlékem van emberekről, akikkel soha nem találkozom többé. (...) Ez az a hely, ahol szerelmes lettem, ahol megtaláltam a családom. Ez az, ahol orvosnak tanultam... ahol megtanultam felelősséget vállalni mások életéért. És ez az a hely, ahol találkoztam veled. Szóval rájöttem, hogy amennyit ez a hely adott nekem, annyit is vett el. Annyit éltem itt, amennyit túléltem. Attól függ, honnan nézzük.
Az ember pillanatnyi gyengeségeinek engedve, ha kicsiny mértékben is, de olykor elvétheti a helyes irányt. Az otthon őszinte légkörében az embert helyreigazíthatják. Ez nagy adomány. Megvéd attól, hogy visszatekintve életutamra, abban nagy vargabetűket lássak.
Három röpke hónap is elegendő, ha valaki kellően tehetséges, hogy lerohasszon egy angyali kuckót.
Az otthon az a hely, ahonnan ha elmész, hiányozni fog.
Egyszer volt, hol nem volt c. film
Az emberek nélkül az épület nem több, mint egy emlékkel telezsúfolt múzeum.
Miközben te kisajátítással vádolsz, én a közös menedékünket igyekszem felépíteni. Azt a mások elől rejtett otthont, ahol végre ketten létezhetünk. Ahová belépve a teher pehellyé válik, a szürke hétköznapokra néző ablakunk elé pedig vörös függönyt húzhatunk. Ahol a másodpercekké rövidülő napoknak hála akár az idők végezetéig fiatalok maradhatunk. Ahol talán sosem múlunk el. Ahol csak könnyed fenyeget, mint homokvárat a tengervíz.
Mindannyian tudjuk, hogy az otthon nemcsak négy falat, tárgyakat jelent, az otthon menedék. Az az ember, akinek van hová - és van kihez - hazamenni, mindenkor könnyebben viseli az élet konfliktusait, csapásait. Az otthon számomra azt is jelenti, hogy valaki meghallgat, valaki megvigasztal.
Egy óra elég, hogy mindent felszámoljunk, és ott álljunk teljes mértékben felszámolt lakásunk kellős közepén, hogy lelépjünk.
Otthont építesz... gyűjtesz rá, megveszed az építőanyagokat, mestereket keresel, terveztetsz, tervezel, szervezel, és végül felépül. Életed legnagyobb vállalkozása. Amire annyit készültél, amiről annyit álmodoztál. És mégsem otthont építettél. Csak házat. Mert az otthont nem a házban találod meg. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon.
Arra vágyom, mint minden ember, hogy otthon legyek, bárhol találom is magam.
Facebook
Pinterest