Idézetek az otthonról
A ház csak egy épület, az otthon egy érzés.
Nem lenne szabad, hogy az embert nyomasztó érzés töltse el a saját otthonában.
Még szobanövényünk sincs. Rajtunk kívül semmi sem él meg ebben a házban.
Az otthon ott van, ahol a könyveid vannak.
A házaknak emberekre van szükségük! (...) Igaz, az emberek a használat során sok kárt okoznak - koptatják a padlót, eldugítják a vécét -, de mindez semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha egy házat magára hagynak. Mert akkor, mintha kitépték volna a szívét, megereszkedik, beomlik, és elkezd a föld felé dőlni.
Ég veled, otthon! A viszontlátásra? Látlak talán. Minden hajónak van kikötője: a remény.
Mennyi időt kell eltöltenünk egy helyen, amíg az otthonunknak nevezhetjük?
Az otthon az, ahol van helye a hosszú, összebújós beszélgetéseknek, a másik véleményét meghallgató vitáknak, a szavak nélküli pusziknak és a simogatásoknak - miközben csak úgy elmegyünk egymás mellett.
Ha az ember egyszer hátat tud fordítani a fészkének, akkor talán vissza se fordul többé feléje.
Az otthon az a hely, ahol az ember saját értékrendje uralkodik. Ahol magunk döntjük el, hogyan töltjük az időnket és mit kezdünk a tulajdonunkkal. Máshol nem így van.
A szülőváros (...) nem templomtorony és nem tér szökőkúttal, s virágzó kereskedelem és ipar; a szülőváros egy kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, amelyen ültél és nem értettél valamit, pillanat a folyóvíz alatt, mikor valamilyen régi létezés emlékébe szédültél vissza; simára csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi asztalfiókban, s már nem tudod, mit akartál vele; a hittantanár kalapja, melyen barna folt éktelenkedett, szorongás egy történelem óra előtt, különös játékok, melyeket senki nem ért, és következményeiről álmodsz egy életen át, tárgy egy ember kezében, hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni.
Ha az ember otthonába betörnek, teljesen összeomlik a biztonságról alkotott illúziója. Ha már otthon sem vagyunk biztonságban, akkor sehol.
Mint a magára hagyott csikó, aki az istállóban a tehenek közé bújik, nekem is szükségem van, hogy érezzem az együvé tartozás melegét.
Ha az embernek fel kell adnia az otthonát, az elkülönülés érzése keríti hatalmába.
Az utazás egyik jó oldala, hogy megtanulod, mit értékelj, ha egyszer hazatérsz. És akkor azok a kis dolgok, amelyek addig természetesek voltak, (...) mérhetetlenül jobbak lesznek, mert már megtapasztaltad a hiányukat.
Facebook
Pinterest