Idézetek az otthonról
Születünk valahol, onnan általában elkerülünk máshová, majd továbbsodródunk. És megválaszolhatatlanná válik a kérdés: hol az otthon?
Ne felejtsük, honnan indultunk, ha már megélhettük a hová érkezést.
A gyerekek olyanok, mint a madarak, szükségük van fészekre, hogy repülni tanuljanak.
Honnan jött ajtómba hívatlan e bánat? Még átlépem egyszer az üres szobákat, mint ki ottfelejtett valamit, a szemnek téveteg tüzével csöndes búcsút intek.
Hazamegyek, bárhol legyen is az, ahol szeretteim és barátaim élnek. Otthonomnak érzek minden olyan helyet, ahol szabad akaratomból egy hétnél több időt töltöttem egyhuzamban. A régi görögök úgy tartották, ott a hazánk, ahol jól megy a sorunk. Talán nekik is igazuk van.
Nem az a lényeg, hogy hová vágysz, hanem hogy honnan nem tudsz elszakadni.
Az otthonunk néha az a hely, amelyhez sokáig, és messze utazunk.
Ha egy ház lakatlanná válik, rögtön beindul a romlás. Ahogy kiköltöznek belőle, már nincs, aki visszaszegeljen egy lécet, megigazítson egy elmozdult cserepet.
Nekem az otthon nem falakat jelent, hanem valami kapcsolatot. Kapcsolatot két ember között, amely meghittebb, igazibb, mint az összkomfort.
Nem igen nevezhető otthonnak az, ahol az embert nem várja család.
Az otthon soha nem olyan szép, mint amikor elhagyni készülsz.
A dekadencia ott kezdődik, amikor valaki többet költ az otthona csinosítására, mint a védelmére.
Amikor az ember fiatalon veszíti el az otthonát, az élete azzal telik, hogy próbál újat találni helyette.
Ritkán esik meg, hogy egy idegen, tökéletesen ismeretlen házban egyből otthonosan érezd magad. Ez a házigazdáktól is függ, és magától a háztól is... a ház maga egyébként csak a gazdáinak tükörképe. Világosabb és becsületesebb. Nincs az a szó vagy mosoly, amely segítene felmelegedni, ha a tárgyak hideget árasztanak.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.
Facebook
Pinterest