Idézetek az otthonról
A ház mindig hűtlen, mert vagy előbb elpusztul, mint te, vagy túlél téged, és hajlékot ad bárkinek, bárminek.
Mire jó az új konyha, ha egyedül eszünk benne vagy duzzogunk? Mire jó az új nappali, ha soha nincs időnk üldögélni benne? Mire jó az új autó, ha minden utazásnál veszekedünk benne, ráadásul nincs is már időnk utazgatni, erdőben sétálni vagy nyaralni?
Ahová, amibe születtünk, a hely, a hely története, és ahogyan ez a sajátunkkal párosul, megjelöl minket, mondjanak bármit a globalizáció igehirdetői.
A Galaxis többi részének szemében, ha egyáltalán tudomásuk van rólunk, a Föld csupán egy kavics az égben. Számunkra viszont az otthon, méghozzá az egyetlen otthon, amelyet ismerünk.
Az ember otthona ott van, ahol a szülei vannak, még holtan is.
Vannak dolgok, melyeket csak egy bizonyos korban érez magáénak az ember. Ezek között van az a bizonyos kapcsolat a házzal és mindavval, amit az tartalmaz vagy körülötte van. (...) Hirtelen megérted, hogy a Ház és a Kert már nemcsak egy ház vagy egy kert, ahol véletlenül, kényelemből vagy a szépség kedvéért élsz, hanem az a bizonyos Te házad és kerted, hozzád tartoznak, mint ahogy a kagylóhoz tartozik az a puhatestű is, mely benne él. A saját váladékaiddal alakítottad ki ezt a kagylót, röviden benne van a te történeted. Teljesen körülvesz ez a csigaház, s talán még a halál sem tudja őt megszabadítani tőled, és mindazoktól az örömöktől és fájdalmaktól, mit belsejében éltél át.
Furcsa, milyen gyorsan otthonossá válik egy hely, még ha új is a számunkra.
Asszonyi kéz és szív, vagy egy gyermek jelenléte kell ahhoz, hogy a házból otthon legyen.
Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.
Ahol a harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt.
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható!
Egy idő múltán minden ház tükrözi lakói személyiségét.
Nem vagy többé száműzetésben (...), ha rájössz, hogy az egész teremtés a te otthonod.
Az élet túl hosszú otthon, de túl rövid ahhoz, hogy az ember otthonra leljen máshol.
Annyi emlék - s e kedves helyem
Mi okon most mégis idegen?
Szemem a távolba téved el,
Csalogat valami innen el...
A bölcs mindenhol otthon van. A nemes lelkű ember hazája a széles világ.
Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen - és egy férfi alkalmatlan rá, hogy hazataláljon benne.
Facebook
Pinterest