Idézetek az önbizalomról
Egy ponton túl a kezdetnek folytatássá kell alakulnia, valaminek a megvalósulásává.
Sérelmein csak a gyenge rágódik. Az erős odacsap, nem is foglalkozik a megbocsátás gondolatával. Ez ugyan nagyon mezítlábas bölcselet, mégis igaz: mindig csak a gyenge sérül bennünk, az erős soha. Ott, ahol erős vagy, nem tudnak megbántani.
A hiúság nem mindig hiba, erő is lehet.
Az igazi belső kárt a gyávaság okozza, amikor a hazugság segítségével kimenekülünk kínos helyzetekből, és főként az, amikor önmagunk előtt sem vállaljuk magunkat.
Nagy erőt jelent az önmagamba vetett hit. Néha ezt a hitemet (...) nagyon is megcsúfolja a vad, fékezhetetlen természet. A belső erő, azonban mégis éltet, folytonosan előre, előbbre visz. Soha nem hagy sem szellemi, sem fizikai tespedésben.
A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.
A harcos önbizalma nem azonos a hétköznapi ember önbizalmával. A hétköznapi ember az őt szemlélők tekintetében keresi a bizonyosságot, és ezt önbizalomnak nevezi. A harcos a saját mércéje szerint törekszik a feddhetetlenségre, és ezt alázatnak hívja. A hétköznapi ember az embertársaiba kapaszkodik, amíg a harcos önmagára támaszkodik. Ábrándokat kergetsz. A hétköznapi ember önbizalma után koslatsz, holott egy harcos alázatára kellene törekedned. Nem csekély a kettő közötti különbség. Az önbizalom szüli a bizonyosságot; az alázat a cselekvés és az érzések feddhetetlenségét.
Tárgyilagosan szemlélve a dolgot, sohasem láttam még ragyogóbb, magányosabb, kiegyensúlyozottabb őrült elmét, mint a sajátom.
A tükör csupán a felszínes világ mércéje. Aki nem szereti, nem fogadja el önmagát reggel, kócosan, festetlenül, őszülő hajjal és az esetleges hibáival, ráncaival - azon a szín- és stílustanácsadás is csak átmenetileg segít.
A férfi attól nő a leginkább önmaga fölé, ha egy nő azt mondja neki, szereti. És még ha hazudik is, a férfi egy része mindig hálás lesz ezért, és némi szeretetet érez a nő iránt.
A gyönyörű embereknek nincs szükségük burokra, nem kénytelenek megtanulni azt a sok védekezőtechnikát, amit mi többiek kifejlesztünk, hogy megvédjük magunka a visszautasítástól és csalódástól.
Akinek van kellő akaratereje, önmagába vetett tántoríthatatlan hite, na és persze némi szerencséje is - a szerencse pedig mindig tudja, hogy hová, milyen mértékben kell mennie -, az egészen biztosan jól fogja érezni magát a bőrében. Rá fog érezni az élet ízére, értelmére, önmaga helyére és szerepére.
Terhet raktak rám s én ettől könnyű lettem. De nem súlytalan.
A nehézségek azért vannak, hogy megoldjuk azokat. Minél embert próbálóbb az utunkat eltorlaszoló akadály, annál nagyobb erő kell leküzdéséhez. De ha vesszük - és miért is ne vennénk - egyre jobban erősödik önmagunkba vetett hitünk.
Némi keménység senkinek sem árt, sőt bizonyos fokig hasznos, ha az ember tényleg meg akarja állni helyét a világban.
Facebook
Pinterest