Idézetek az önbizalomról
A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát mégegyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!
Hagyd az értelmetlen erkölcsi ítéleteket, amelyeknek nincs más alapjuk, mint hogy mások mit gondolhatnak. Ne pazarold az energiádat.
Bárcsak lenne egy jó súgó, mint a színházban, aki a pinceablakból súgná a csattanós választ, hogy a félénkeké legyen az utolsó szó.
Amelie csodálatos élete c. film
Merj! a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait áltüti, S a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit.
S most éppen azt köszöntöm benned, ki nem latolgat és nem enged nem számlál huzakodva százig: ha itt az idő, kivirágzik!
Senki ne magyarázza, mi a jó, Majd beleharapok magam, És ha kihullanak is a fogaim, Legalább magamnak csináltam.
Bízz magadban, és lásd meg belül a gyémántot, ugyanis ha észreveszed, tudni fogod, hogy másként kell bánnod vele, mint holmi bizsukkal. Onnantól pedig ezt szem előtt tartva roboghatsz előre, akkor meg aztán akárki akármit mondhat, nem fog érdekelni, ugyanis te tudni fogod, hogy ott legbelül egy gyémánt ragyog. Nem fogsz kérkedni vele, ugyanis az arra érdemes meg fogja látni. És soha ne feledd. Nem mindenki tud különbséget tenni gyémánt és üveg között.
- Tudja mi a baj magával? (...) - Nem, mi lenne az? - Nos, az, hogy menten eldönti magában: senkinek sem kell, és még esélyt sem ad, hogy másként legyen. Akkor sem tudnám visszautasítani, ha próbálnám. Túl gyors hozzám képest.
Színjátékkal csak azt lehet átverni, aki lelkileg érzéketlen. A "csak érted élek!" - nem elég. Magadért is élj! Ha ezt tudod, másképp ragyog a szemed. Sugárzik az arcodról, hogy magaddal harmóniában vagy-e, vagy sem.
Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az "együtt" boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.
A jó viszonyt elsősorban önmagaddal kell kialakítanod. Mert kifelé csakis az sugárzik, ami benned van. Ha belül hideg vagy, kifelé sem adhatsz meleget. Lehetetlen.
Nem tudom, mi lesz ezután. Nem tudom, meddig tart. Nem látom a végét. A jövő számomra már nagyon rég elveszett. Csak az itt és most van, a múlttal megmérgezve. A jövő ismeretlen. Félek az ismeretlentől. A holnaptól. Minden egyes elkövetkezendő perctől.
Nem az az önbizalom, ha tisztában vagyok a képességeimmel. De még az sem, ha úgy érzem, van egy feladatom ebben az életben. Tehát, hogy mi az önbizalom, azt a rák tudja! Vannak erre mindenféle definíciók, de azt is csak ember találta ki.
A jó modor azt jelenti, hogy inkább csökkentjük saját jelentőségünket, mint hogy kihangsúlyozzuk. Azt jelenti, hogy nem versengünk. Azt is jelenti, hogy nem kell folyton bizonyítanunk.
Azok, akik kevésre tartják magukat, rendszerint nem éreznek elég erőt ahhoz, hogy változtassanak életükön. Parafadugónak látják magukat a hullámokon, szélsodorta felhőnek, egyszerű sakkfigurának az élet játékában. Ezzel szemben azok a férfiak és nők, akik pozitívan tekintenek önmagukra, készségesen vállalják a felelősséget saját életükért. Inkább alanyoknak érzik magukat, semmint tárgyaknak.
Facebook
Pinterest