Idézetek az önbizalomról
Azt hiszed, a mámor nem az én karomba fog dobni?... Nem fogsz feledni, csak ha én akarom. Sorsod hozzám van kötve.
Mondd, hogy túl nagy dologra vágyok, én meg megmutatom a korlátaidat, mert azoknak köze nincs hozzám. Hitetlenkedj csak, engem ez erősít. Ez visz előre, mert ez is üzemanyag, ha jól használod. Megtanít függetlennek maradni mások félelmeitől.
Eleven vagyok és tevékeny, s sok mindenhez értek, amivel elfoglalhatom magam; nem tudom, miért találnék kevesebb tennivalót negyven-ötvenéves koromban, mint huszonegy évesen? Mindazok a női foglalatosságok, amelyeket szemmel, kézzel vagy ésszel kell csinálni, éppúgy vagy legalábbis kevés különbséggel adva lesznek számomra akkor is, mint most. Ha kevesebbet rajzolok, majd többet olvasok; ha lemondok a zenéről, majd szőnyegszövésre adom a fejem. Ami pedig azt illeti, hogy lesz-e, akire érdeklődésemet és szeretetemet ráruházzam, ez csakugyan olyan kényes pont, amit el kell kerülnünk, ha nem megyünk férjhez; de nálam ebben sem lesz semmi hiba.
Azok az emberek, akik nem látják értelmét az életnek, sokszor úgy érzik, hogy csak a környezetet szennyező hulladékok. Azt hiszik, túl sok helyet foglalnak el. Ezért akarnak a lehető legkisebbek lenni.
Az ember nem tudhatja, hogy valójában mi a fontos, és mi nem. Meg kell tanulja, hogy bízzon a saját értékrendjében. Az értékek mindig viszonylagosak.
Minden probléma megoldását hallatlanul megkönnyíti, ha biztosan tudjuk, hogy van rá megoldás.
Kik azok az egyedülállók? Azok, akikből elmúlt a szükség, hogy szükségesek legyenek; azok, akik tökéletesen elégedettek magukban úgy, ahogy vannak. Azok, akiknek nincs szükségük másra, hogy azt mondja nekik: "Jelentesz valamit." Az ő jelentőségük belül van; az ő jelentőségük nem másoktól ered. Nem könyörögnek érte, nem kérik - az ő jelentőségük a saját létezésükből fakad.
Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendű önelégültség gubójából.
A "mindent meg tudok oldani, a mindenre képes vagyok, ha igazán akarom" típusú tudatosság egy csomó helyzetben csalódáshoz vezet, ha mégsem sikerül.
Egész életemben igyekeztem kikerülni azokat a gyöngeségeket, amelyek az értelmes embert is gyakran nevetségessé teszik. (...) De ami a büszkeséget illeti, azt igazán kiváló értelmű ember mindig féken tartja.
Önbizalmat csak magadnak tudsz adni. Azt mondom: lépj ma, holnap és holnapután! Kezdd el, magadban... s aztán szaladhatsz, és később repülhetsz is.
Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban.
A felfuvalkodottság rendszerint a bizonytalanságból fakad. Aki biztos magában, biztos a dolgában, annak nem kell felfuvalkodnia, nem kell arca komolyságával még nagyobb fontosságot tulajdonítania mondandójának.
Egy csata elvesztése vagy bárminek az elvesztése, amit a tulajdonunknak vélünk, szomorú pillanatokat okoz. De amikor elmúlnak ezek a pillanatok, felfedezzük magunkban az ismeretlen erőt, amely meglep minket és tiszteletet ébreszt önmagunk iránt.
Csak az érti meg a saját érdemeit, aki minden egyes lépését meg tudta becsülni.