Idézetek az oktatásról
A magyar oktatási rendszer nagymértékben a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt, ami többnyire csak biflázás, és nem a gyakorlatban használható ismeretek megszerzése. De ez már így volt a mi iskoláskorunkban is, mégis tudtunk magunkkal mit kezdeni a világban.
A leckénél fölöslegesebb dolog a világon nincs. Az eminens odakeni, a többi pedig a szünetben lemásolja az eminensről. Minek otthon gyakorolni, hiszen aki tudja, az unja, aki nem tudja, az rosszul fogja begyakorolni.
Az iskola alattvalókat szeretne nevelni, ahogy a Kádár-rendszer iskolája is alattvalókat szeretett volna nevelni. Mégis itt vagyunk, annak a rendszernek az egykori diákjai, és nem vagyunk alattvalók.
Lenézik a tanítókat a többiek, például a joghallgatók. Pedig mindenki egy tanítónál kezdi a tanulást, az életet.
A nemzet nevelésének a feladata, hogy egyetlen gyermek se legyen rossz és haszontalan.
A nagy tanítók gyakran a legígéretesebb diákjaikkal a legszigorúbbak. Ha megpillantják a szunnyadó lehetőséget, azt akarják, hogy az maradéktalanul kibontakozzon.
Az ifjúság helyes nevelését és az egész közoktatásügynek intézését a józan erkölcsű népek mindenkoron oly nagy fontosságúnak tekintették, hogy benne látták országaik legfőbb sarokkövét, és az általános jólét alapját. És méltán.
Nem mindent tanulunk meg azért, hogy később pontosan felidézzük; a cél sokszor az, hogy a gátak és korlátok, melyek bizonyos dolgok megtanulása és elfelejtése során a gondolkodásunkban keletkeznek, segítsenek az új ismeretek közötti eligazodásban.
Egy társadalomnak nincs esélye a sikerre, ha asszonyai iskolázatlanok.
Mindnyájunknak kötelességünk, ha csak egy homokszemnyit is, odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez.
Egy egészséges diák eleve utálja, ha valami kötelező.
Tanítványaink alapos és pontos ismerete nélkül lehetetlen bármiféle nevelésük. Tehát csak jó emberismerő lehet jó pedagógus.
Az emberi természet olyan, hogy csak a használható tudást fogadja be élvezettel. Modern időkben egy másik természet kéne...
Nem biztos, hogy a fényes jövő érdekében éppen egy óriási, csillogó, nagy gyárat kell építeni, lehet, hogy a szűk keresztmetszetet az általános iskolai tanárok fizetése jelenti. Mert ha az kicsi, akkor kevés fényes elme megy el tanárnak, a gyerekek hülyék maradnak, mind politikusnak megy majd, és kész a katasztrófa. Ha viszont jól fizetett, okos emberek tanítanak, akkor befogadó, érdeklődő, a tudást önként kereső és értékelő gyerekek fejezik be az iskolát, és már el is kezdődött a fényes jövő.
A gyerekek többnyire szivacsagyúak, könnyedén megjegyeznek mindent, csak válaszolni kell a kérdésekre. Mindig válaszolni, még ha az fárasztó is néha. Vagy gyakran.