Idézetek az oktatásról
Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez, a XXI. században analfabétának fog számítani.
Az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.
Nem szégyen attul tanulni, aki többet tud, szégyen megkötni tudatlanságban magát s nem tanulni.
Minden egyes ember, akivel találkozom, feljebbvaló nálam valamiben. Így hát tanulok tőle.
Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak.
A puszta szó, legyen akár a legügyesebb értelmezés, meghagyja vagy elmélyíti az intellektuális gondolkodás és a test tudása közti szakadékot.
Guggoljon ide mellém, ki nem csak hallani, de érteni akar, hogy közel legyen a szívdobogásunk.
Akkor voltam a legboldogabb, mikor tanítottam. Isten adta, hogy más lett belőlem.
A bölcsességre törekvő tanulónak a könyveket az aranynál és ezüstnél jobban kell szeretnie.
A mester humanizmusához tartozik, hogy tanítványait óvja önmagától.
A szellemi fejlődés elősegítése érdekében tesszük próbára a problémamegoldás emberi képességét, mint ahogyan az iskolában is tudatosan megteremtett problémák megoldásával fejlődik a gyerekek elméje.
A tudást csak akkor tudjuk megemészteni, ha jó étvággyal habzsoltuk.
Az iskolának nem az iskola, hanem az iskolától való szabadság az igazi célja.
Nincs egyéb dics s érdem, mint az önérzet, s a mások művelődése s boldogsága előmozdítása s emelése tudatából eredő beljutalom.
A tanítás gyökere keserű, de gyümölcse édes.