Idézetek az oktatásról
Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Ez kölcsönbe megy: az emberek, miközben tanítanak, maguk is tanulnak.
Változás' szeretete tart munkásságban és szül találmányokat; a réginek szeretése menti meg a már meglévőt, gonddal szerzettet, hamar eltűnésétől.
Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!
Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.
Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.
Az intellektus hangja halk hang, de nem nyugszik addig, míg meghallgatást nem talál. Végső soron, számtalan visszautasítás után, sikert arat. Ez egyike ama néhány dolognak, amiben az ember az emberiség jövőjét illetően optimista lehet.
Aki nem mer kérdezni, az szégyell tanulni.
Érdemes lemenni a halpiacra, és megnézni a rákokkal teli hordókat. Soha nem kell fedelet tenni rájuk, mert ha az egyik rák megpróbál kimászni, a társai belekapaszkodnak, és visszahúzzák. A rossz társaság is pontosan így hat a gyerekekre.
Tanításra ismeret, nevelésre hivatás szükséges.
Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
A tanár személye fontosabb, mint az, amit tanít.
A tanulás nem felkészülés az életre, a tanulás maga az élet.
Amikor a fiadat oktatod, a fiad fiát is oktatod.
Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.