Idézetek a nőkről
A szerelmes nő nem zseblámpa, mit tetszés szerint kapcsolgathatsz ki és be.
Ó, országok országa: női test! Nincs rajtad út, mely vinne egyenest. Csak csupa rejtek, csupa kerülő. És mind egy dús ligetben eltünő... És csupa völgy és csupa meredély, hol siklókon kúszik a szenvedély, és hol kiszárnyal, hol meg elcsuszik, és jaj néki, hogyha megalkuszik!
Nincs az a nő többé, aki minket kiábrándíthat a nőből - mi mégiscsak szeretjük és imádjuk és csodáljuk a nőt, aki nem pokol és izzó ártalom, és mégis a legnagyobb tűz e világon - a nőt, aki mosolyog és borzong, mikor róla beszélnek -, aki, ó, jól tudom, rossz, ha kell, százszor rosszabb tud lenni a férfinál - de jó, ha lehet, ezerszer jobb és különb és mámorosabb -, mert mi ismertük a nőt, aki lángolt, mert lángoltunk, aki szeretett, mert szerettük, aki szépnek látott, mert szépnek láttuk - az igazi nőt, akitől gyermekünk van.
Ha egy nő szeret egy férfit, akkor az a nő él és vidám, és mindenkivel tud nevetni, csacsogni és kedves lenni, mert a lelkében boldog... A férfiak nem érthetik azt meg, hogy a nő csak abban az esetben érzi magát függetlennek és mindenkivel szemben fesztelennek, ha tudja, hogy szeretve van. Akkor lehet. Akkor úgy érzi, hogy olyan szabad, mint a madár. De a madár is visszajön estére a fészkébe.
Maga nem ismeri, mi a nő. (...) Az egy szörnyű találmány. Aki olyan közelről ismeri a nőket, mint én. Tudja, a nő alapjában véve valami állat. Nem több, mint egy nőstény állat, csak éppen beszélni tud. De nem azt teszi, amit mond, amit beszél, hanem azt, amit az a nőstény állat tesz, aki nem tud emberi nyelvet.
Az orosz nő hamar megcsúnyul, szépsége múló tünemény, s ennek oka nemcsak bizonyos néprajzi sajátságokban rejlik, hanem abban is, hogy az orosz nő fenntartás nélkül szeret, s ha szeret, mindenét egyszerre odaadja; a pillanatot és egész életét, jelenét és jövőjét; takarékoskodni nem tud, nem gazdálkodik javaival, szépségét mindenestül odaadja annak, akit szeret.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Jaj mindenkinek, ha egyszer a nőben lakozó "örök-unalmas" - oly gazdag benne! - előmerészkedhet! ha egyszer okosságát és művészetét, a bájosságát, a játékát, a gondelűzését, a megkönnyebbülését és a könnyen vevését, ha a kellemes vágyakra való rátermettségét egyszer alapjaiban kezdi elfelejteni!
A mai nőknek ez az egyik legfőbb bajuk: már nem tudják elhinni magukról, hogy elég jók ahhoz, hogy kelljenek különböző taktikák és speciális csomagolás nélkül.
Talán nem a legelső percben történik, de miután meglátta a férfit, a nő tíz percen belül pontosan tudja, hogy kicsoda, vagy legalábbis mit jelenthet számára, szíve mélyén az is eldőlt, hogy bele fog-e szeretni.
Nem tudjuk, ki rajzolta a barlangok falára a bölényeket, de gyanítom, hogy férfi volt. A férfi - amíg valóban férfi volt - minden kultúrában az Eget reprezentálta. A Nő a Földet. A kínai bölcseletben a férfi a Teremtő, a nő a Befogadó. Kettőjük méltósága az ölelésben válik teljessé, mert ők csakis ketten együtt alkotnak egy teljes Egészet. Külön nincs értelmük. Az ölelésben a férfi az adó, a domináns, az eldöntő, és a Nő a megvalósító, a létrehozó, a gondoskodó, a fenntartó.
Csak addig mulatságos a nő, amíg nem vagy belé szerelmes. Ha beleestél, véged. Undokká válik és körülnéz, nem talál-e valakit, aki durva hozzá. Ez a természete. Szeret csalódni a szerelemben. Ha volt egy boldogtalan viszonya, egész életében emlékezik rá és beszél róla. Ha jó vagy hozzá, elfelejt egy hét alatt.
Egy nőnek nem lehet olyan szépet mondani a külsejéről, amit már ne tudna régen. (...) Azért mégis jólesik neki, ha hallja.
Ne feledjük, a nő helyzete egy pár vagy egy család életében mindig sajátos, egy nő egyetlen szavával megmérgezheti vagy megszépítheti sok ember életét. A konstruktív kritika és a gonosz bántás között óriási különbség van!
Vannak olyan buta-bölcs asszonyok, akik úgyszólván vakok arra a szemükre, amely a rosszat észreveszi.
A modern nőnek erősnek kell lennie, felelősséget kell vállalnia, magasra kell tennie a mércét önmaga és a férfiak számára. Férfi és nő együtt jobb világot teremthet.