Idézetek a nőkről
A női szem fényét, a hang sokszínű játékát csakis a lélek tiszta hite teszi varázslatossá.
A férfiaknak is vannak érzékeny pontjaik, ahol sebezhetőek. És azok a nők, akik saját útjukat járják, nagyon érdekesek lehetnek... nem arról van szó, hogy mindannyian arra kaptunk felhatalmazást, hogy a magunk teljességét fejezzük ki?
Én mindig éreztem ezt a nyomást magamon, hogy a nőiesség független és erős ikonja legyek, és nehogy úgy nézzek ki, mint hogyha az egész életem csupán valami srác körül forogna. De szeretni valakit, és az, hogy szeressenek, nekem nagyon sokat jelent. Mindig viccet csinálok belőle, meg hasonlók, de nem lehet, hogy mindent, amit teszünk életünkben, azért tesszük, hogy kicsit jobban szeressenek?
Vannak nők, akik képtelenek önállóan létezni, muszáj, hogy mellettük legyen egy férfi. Még akkor is, ha minden újabb férfi kedvéért engedniük kell az álmaikból. És aki újabb és újabb engedményeket tesz, az, ugye, egyre rosszabbul jár.
A nő egy csoda, isteni ellentmondásokkal.
Egy nő sosem elég öreg ahhoz, hogy hülyét csináljon magából.
Reszkessen minden férfi, aki egy asszony kezét elnyeri, és nem tudja fölkelteni annak szívében a legforróbb szenvedélyt!
Az elmélkedésre való hajlandóság megnyugtatta talán a nőt, mint ahogy a férfit megnyugtatja, de szomorúvá teszi. Talán mert megoldhatatlan feladatot lát maga előtt. Először fel kellene borítani a társadalom egész rendjét, és aztán újjáépíteni. Másodszor: a férfinem lényegét vagy legalábbis öröklött szokásait, amelyek már szinte természetévé lettek, kellene gyökeresen megváltoztatni. Csak akkor foglalhatná el az asszony magához méltó, tűrhető helyét a világban. És végül, ha mind e nehézségeket sikerül legyőzni az alapvető újításokkal, még mindig semmire se mehet a nő, amíg önmagát még gyökeresebben át nem formálja. Kérdés, nem pusztul-e el akkor éppen az az éterikus valami, ami az asszony igazi lénye. Súlyos problémák ezek, és gondolkodással sohase birkózhatik meg velük senki. Az asszony is csak egy módon oldhatja meg őket. Abban a pillanatban, amikor szíve kerekedik felül, az egész kérdés elillan.
Éppen az tűnt el belőle, ami nélkül az asszony nem maradhat asszony. Sokszor tapasztaljuk ezt a külső és belső változást olyan asszonyoknál, akik valami egészen súlyosat éltek át. Amelyik csupa gyöngédség, az nem éli túl a csapást. Ha pedig túléli, a gyöngédség elpusztul benne, vagy olyan mélyre temetkezik, hogy emberi szemnek láthatatlan azontúl. Talán ez az utóbbi igazabb.
Az asszonyok sokszor különös gyönyörűségeket találnak a tűhímzések szépségében, és ez a másik nemnek érthetetlen.
Van olyan nő, akit hiába próbálnak betörni. Szabadon kell engedni, hogy a vadonban találja meg párját.
Ó, lányok! micsoda erő van a ti szemetekben. Nélkületek éltem én sokáig, nékem a mosoly nem elég. Tőletek retteg az éjszaka, a reménytelen ég, ti kényszerítitek a halált is megadásra, ne hagyjatok el soha, tanítsatok és szeressetek, csüggedő szivemben reményt ébresszetek. Ne botladozzam egyedül, mint árva szörny, az éjszakában.
Sok tekintetben a gazdag nőknek a legrosszabb. Az orvosok ellátják őket rengeteg porral, kapszulával, mindenféle élénkítőszerekkel meg nyugtatókkal, amikre igazából semmi szükségük sincs. A falusi asszonyok sokkal egészségesebbek, mert nem foglalkoznak unos-untalan az egészségükkel.
A rendes nőknek szükségük van rá, hogy elszórakozzanak egy kis pletykával. Meg kell tudniuk, hogy mi történik körülöttük, hogy kétszer kettő mikor négy, és mikor lehet ötöt is kifacsarni belőle! Az ilyen nők senkinek sem ártanak. Jártatják a szájukat, de készségesek, ha az ember bajban van.
Az egyenjogúságot hiábavalóan keressük a lábak között. Hiába erőltetik a férfiasodó nők, és a nőiesedő férfiak kificamodott öltözködésükkel, a valamikori gyengébb nem pedig hiába erőlteti fiús hajviselettel, férfiaktól eltanult dohányozhatnékjával, trágárkodásaival. A nő, a génjeibe rótt hirtelen hangulatváltozásoknak köszönhetően, már nem az egyenjogúságért küzd, hanem az uralkodásért, és ilyenkor visszaveszi ősi fegyvereit, nemiségét fitogtatja, a meztelenkedés divatjának hódol, amíg van mit mutatnia, vagy hervadó bájainak idején a sejtetést műveli, szolgai férfiasságra idomítva ellenfeleit. A felülkerekedés vágya hajtja az ágyban is, uralkodni akar a tétlenségre ítélt férfi fölött. Az odaadó nő helyébe a szeszélyes nő lép és egyre inkább csupa kapkodás az élet.
Facebook
Pinterest