Idézetek a nőkről
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk - ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
Akárcsak a tiszta hold, úgy tűnt elénk boldog éjszakán a lágy testű és karcsú, nyúlánk termetű leány. Szemének tüzével bárkit ádáz bilincsbe ver, rubinttal vetekszik édes orcája pírja lám: rettegj a kígyóktól, mik örvénylenek a haján!
A méltóságod, a tartásod, az önállóságod, az, hogy bármennyire is szereted a társadat, de a centrum benned van - elengedhetetlen létfeltétele a mai nő sorsának. Meg kell tanulnod két lábon állni, önmagadban bízni, és a saját szívedre hallgatni. Nem csak magad miatt. A párod miatt is. Nekünk nemigen kell egy gyenge, önállótlan nő. Tudod, miért? Mert valahol gyengék vagyunk, és régóta nem vagyunk már igazán a magunk urai.
Erősnek lenni olyan, mint úrinőnek lenni. Ha bizonygatnunk kell, hogy azok vagyunk, akkor már nem vagyunk azok.
Egy nő ad a külsejére, mert tudja, hogy az igazi arca nem az ápolatlan hajnali képe, hanem amikor kihozza belőle a legtöbbet. Amikor kifesti magát, kezd hasonlítani arra a "lepkére", aki benne él. (Nagy kultúrák szakrális szertartásaihoz a férfiak is kifestették magukat, hogy lássák az istenek: ilyenkor többek, mint akik. Van egy ünnepi ruhánk és egy ünnepi lelkünk is.) Így vagyunk, nemcsak magunkkal, de másokkal is.
A nőkkel kapcsolatban mindig az volt az elvem, ha ők nem unnak rám, előbb-utóbb én unok rájuk.
A virágok felesleges cifraság, de a hölgyek bolondulnak érte, mert nem tudnak mit kezdeni a ráérő idejükkel!
A szürkeségben társam, Hamupipőkém lett. Sorsunk rémeivel Némán viaskodott, Erőn felül - Halkan beszélt, Mosolygott, mint az angyalok, - És szenvedett belül. A gondok tengerével Csak a türelme nőtt - S én mégis csak kerestem, Nyugtalanul kerestem Magamat s Őt.
Kik példáját nézik, könnyen belátják hogy milyen múló az asszony szerelme, ha szem s tapintás föl nem szítja vágyát.
A nő olyan, mint a rózsa: ha gondozod, virágzik, ha nem, elhervad.
A csúnya nőnek sok barátnője, a szép nőnek - sok barátja van.
Ennyire nem ismeritek a női harcmodort és a férfiakat? Mi gyengék vagyunk, és az Erőt keressük bennetek. A tartást, a méltóságot, a nehezen megkaphatóságot. Néha szinte az elérhetetlenséget. Azt, hogy ne kelljen felelősséget vállalnunk értetek, sem érzelmileg, sem lelkileg - sehogy. Mert mi menekülünk a felelősségtől, s ha valaki a nyakunkba zuhan, annak finoman (vagy durván) lefejtjük a karjait magunkról, kibújunk az öleléséből - és kereket oldunk.
A tudomány nagyon is testhezálló karrierlehetőség egy nő számára, annál is inkább, mert nincs e téren képességbeli különbség a két nem között.
Őriznünk kell törékenységünket, mert közelebb visz minket egymáshoz, míg az erő eltávolít.
Mivel nő vagyok, átlagon felüli teljesítményt kell nyújtanom ahhoz, hogy érvényesüljek. Ha nem járok sikerrel, nem azt fogják mondani, hogy én nem vagyok képes erre, hanem azt, hogy a nők nem képesek erre.