Idézetek a nőkről
A nőkről csak akkor lehet igazán véleményt alkotni, ha az ember saját otthonukban, családjuk körében látja őket, ahol hétköznapi mivoltukban mutatkoznak meg. Ha erre nincs mód, szerencse dolga az egész... azaz általában szerencsétlenség dolga. Hányan bánták egy életen keresztül, hogy rövid ismeretség alapján elkötelezték magukat!
Egy csekély jövedelemmel rendelkező magányos nő feltétlenül nevetséges, kellemetlen öreglány, a fiúk és lányok csúfolódásának céltáblája; de egy vagyonos önálló nő mindig tiszteletre méltó, és éppolyan kedves és értelmes lény lehet, mint bárki más. S ez a megkülönböztetés nem is szól annyira a világ jóérzése és értelmessége ellen, mint első pillanatban hinnénk: nagyon csekély jövedelem mellett ugyanis a szellem könnyen beszűkül, a kedély megsavanyodik. Akik épp csak hogy megélnek, s szükségképpen nagyon kis körben, nagyon alacsonyrendű társaságban forognak, könnyen kicsinyessé és zsémbessé válnak.
A nő: - Érzem, csupa női gyengeség vagyok. A férfi: - Akkor legyőzhetetlen vagy.
A nők azt hiszik, ha fogyókúráznak, boldogabbak lesznek. Tapasztalataim szerint azonban épp az ellenkezője igaz: minél kevesebbet esznek, annál morcosabbak.
Ha egy asszony egész nap foglalkoztatja az ember gondolatait, nem volna szabad álmodni róla éjszaka.
Ha a szép szavak mögött igazság lapulna, a fiúk nem csak a lélegzetelállító lányok után forognának, észrevennék a jelentéktelen, átlagos, már-már csúnya lányokat is. Nem számítana, hogy kinek van formásabb feneke, szebben manikűrözött körme, divatosabb ruhája, csak az lenne a fontos, milyen jellemet takar a cicoma.
Amikor tíz éves voltam, azt hittem a lányok furák. De most, hogy idősebb vagyok... tudom, hogy furák.
Az élet nagy tragédiája, hogy a nők megöregszenek.
A női lélek meghódításának megvannak a maga szigorú szabályai; aki úgy határoz, hogy rábeszéli a nőt, észérvekkel cáfolja meg álláspontját stb., az aligha ér célt. Sokkal okosabb dolog megérteni a nőnek önmagáról kialakult alapvető képét (alapelvét, eszményét, meggyőződését), s aztán (szofizmák, logikátlan demagógia segítségével) lehetőleg összhangba hozni a nő kívánatos cselekedetét ezzel az önmagáról kialakított alapvető képpel.
Ha férfiak beszélgetnek, általában kölcsönösen biztosak lehetnek abban, hogy egyenrangú felekként kezelik őket és nyitottak a gondolataikra. Egy nőnek viszont gyakran többet kell ugyanezekért a civilizációs evidenciákért dolgoznia. Ha alulmarad, a pasik összezárnak, és fájdalomdíjként jön egy csokor kicsike, aranyos, bébiblú.
Én az atomjaira nézem szét az embereket. (A nőket.) Csodálkozol, hogy megijedek? Nem csodálkozol, tudom.
A nő lovagiasságot vár. Engedjék előre, vigyék a nehéz csomagját, nem azért, mert szüksége van rá, hanem mert ez a törődés jele. A nő osztatlan figyelmet vár a férfitól. Úgy akarja érezni, ő az egyetlen nő a világon, és egy nap talán elfogadja a férfi szerelmét.
A nőknek sokkal jobban meg kell dolgozniuk az elismerésért. Nagyon dühít, hogy a nők nem jutnak egyenlő esélyekhez, ahogy pénzhez sem, mert a férfiak a pénz révén veszik kézbe az irányítást, a férfiak a pénzzel határozzák meg az értékeinket, hogy mi a szexi és mi nőies.
Kétségtelen, (...) hogy van valami hitvány vonás mindabban a mesterkedésben, amelyhez a hölgyek néha lealacsonyodnak, hogy meghódítsanak egy férfit. Ami a ravaszsággal rokon, mindig megvetést érdemel.
A nők rejtett életet élnek, sokszor olyasmit is megtesznek, ami meghaladja ez ember képzeletét.
Facebook
Pinterest