Idézetek a nőkről
A nők szépségének titka egész valójukban van. Abban a képességükben, hogy akár egyetlen mozdulatukkal, cunamihoz hasonló érzelmi szökőárhullámokkal felboríthatják a férfiak józan ítélőképességét.
Egész életemben csak nőktől kaphattam meg azt a fényt és melegséget, ami nélkül nem tudtam volna élni.
Szinte kivétel nélkül minden nőben él a vágy, hogy meghallgassa, mit jósolnak neki. Ezt már az általam ismert lányoknál is megfigyeltem. Ha együtt elmentünk egy vásárba, majdnem mindig nekem kellett fizetnem, hogy bemehessenek a jövendőmondó sátrába.
Ha valaki; katona vagy civil, férfi vagy nő, vagy gyerek bajba kerül, nem kérdezi, miért egy nő segít. És amikor egy sebesült belém kapaszkodik, bízik bennem, és megnyugszik az érintésemtől... Mert egy nő keze segítő, oltalmazó, mint az anya keze vagy a szeretőé. A nő keze a szeretet érintése, a békességé... az életé... vagy valahogy így szokták ezt mondani azok, akik mindent meg akarnak magyarázni.
Az asszonyok a férfiak falánkságával szemben védtelenül állanak, mint valami díszbokor, a kertbe szabadult lábasjószággal szemben. Egy helyhez vannak kötve, nincsenek fegyvereik, se kezük, se lábuk, hogy verekedhessenek, vagy elfuthassanak. Sorsuk mértéke: a férfi brutalitása, ügyessége és az, hogy nincs-e valami rendkívül éber csősz a kertben...
A mi fajtabeli asszonyoknak (...) egyik táplálékunk az udvarlás. A férfiak azt mondják, hogy hiúságunk az a szerv, mely megkívánja ezt a táplálékot; de ez hazugság, mint a többi férfimondás. Örök illúzióért törekvő lelkünk kívánja ezt a folytonos tüzelést.
A lányok, mielőtt férjhez mennének, fogadkoznak, hogy ők örökké hívek lesznek férjeikhez, nem fognak mást szeretni soha és ha férjeiket nem is tudják majd szeretni, inkább örökös bánatnak adják magokat és meg nem vigasztalják magukat soha... Mondják, mondják, mondani mindet lehet, de azt még az asszony sem parancsolhatja meg magának, hogy egyszer szeressen, ha többször való szerelemre van berendezkedve a szíve!
Olyan a nő, akár a szél s a vihar; hogy mire képes, senki előre meg nem mondhatja.
A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.
Réges-rég megtanultam már, hogy a boldog és sikeres élet titka abban rejlik, hogy nagy ívben el kell kerülni minden olyan akciótervet, amelynek kiagyalása a hosszúhajú veszedelem (...) képviselőjének nevéhez fűződik.
A nők mindent tudnak egy férfiért: élni is, halni is, ahogy akarják.
Az egymásra figyelés elve azt jelenti, hogy kölcsönösen felismerjük a másikban, hogy milyen hangulatban van, mit szeretne, és hogy jó-e az neki. Ha látom az arcán a vágyat, akkor felajánlom neki: szeretnél vezetni? A másik meg eldönti, hogy igen vagy nem. Egy csomó olyan történetet hallottam, hogy a nő is szeretett volna autót vezetni, viszonylag idősebb korában letette a vizsgát, megszerezte a jogosítványt, és mégsem vezetett soha. Megállt ott a dolog, hogy igen, van jogosítványom, de inkább vezessen a másik, ő ezt mégiscsak jobban tudja.
A nők nagy része csak egy férfi mellett érzi magát igazán nőnek. A nő csak akkor nő, ha párkapcsolatban él? Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát?
Sajátos jelenség, a nagy gondolkodók is gyakran foglalkoznak vele, hogy a világon minden egyes nő magában hordozza azt a megingathatatlan hitet, mely szerint az a férfi, akinek szerelmüket odaígérték, személyesen és közvetlenül felelős az élet minden nemkívánatos fordulatáért. A felületes megfigyelő véletlennek mondaná ezeket, de a nők jobban tudják.
A szeretet, amit egy nő iránt érezhet az ember, bonyodalmakat von maga után. Azt hiszem, egy nőt nem lehet csak úgy egyszerűen szeretni. Ahhoz több kell.