Idézetek a nőkről
A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.
Ha te valóban adnál, ha te valóban az adásban testesülnél meg, akkor eszedbe sem jutna az a szó, hogy "kapni". Ebben az esetben te nem adni, csak üzletelni akarsz. S amikor nem kapod vissza az elvárt érzelmet, nekiállsz balhézni: ha már szép szóval nem tudtad kizsarolni a figyelmet, megszerzed erővel. Hisztizel, duzzogsz és megbántódsz, mert tudod, hogy ezek az érzelmek a férfiaknak mindig energiaveszteséget jelentenek. (...) Ha az asszony akarata érvényesítéseképpen belekezd a hisztibe, a férj azonnal ráhagyja, és menekülőre fogja a dolgot.
Tényleg azt hiszed, hogy a szeretet jele az, ha bántod a másikat? Persze, hogy nem. A szenvedésben - leszámítva a szado-mazo klubot - szó sincs szeretetről. S a női-ego mindig legyártja az indokot a pasas kínozására: az egyik legáltalánosabb energiazsaroló trükk az "én csak adok, te pedig nem törődsz velem" című vita.
Noha a férfi menekül párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban, ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, míg a nő két másodperc alatt elfelejtette az egészet.
A nő mindig tudja, hol a határ, épp csak szereti feszegetni, épp csak szereti mindig kijjebb és kijjebb tolni. Mert csak így érzi az erejét, és csak így kapja meg azt az intenzív érzelmi energiát, amelyre szüksége van.
A macskának a mancsa lágy és puha, de éles és marcangoló karmok rejtőznek benne, amelyek könyörtelenül hatolnak egészen a szívig. És a nő is olyan, mint a macska, mert a macska is élvezettel kínozza az áldozatát, és nem unja meg ezt a játékot sohasem. Aztán amikor már áldozatát megbénította, akkor falja fel és elindul újabb áldozatot keresni.
Azt mondják, hogy a nő hűsége olyan, mint a szél. Mindig egyformán fúj, csupán az irányát váltogatja. Azt is mondják, hogy az erénye olyan, mint a viasz. Ha felmelegítik, elolvad. Nem az kerül szégyenbe, aki csal, hanem az válik nevetségessé, akit megcsaltak.
Veszélyes egy nőt megfosztani az ábrándjaitól, akárcsak egy tigristől elrabolni a kölykét.
A nők természetükből adódóan titkolózóak, és jobb szeretik maguk őrizni a titkaikat.
A nők legtöbbje tévesen azt feltételezi, hogy a segítséget nem kell kérnie. Mivel ő ösztönösen megérzi mások szükségleteit, azt várja a férfitól, hogy az is érzékeny legyen erre.
A nő olyan, mint a hullám. Amikor nagyon jól érzi magát, önbecsülése a csúcspontjára ér, ám ekkor a hangulata hirtelen megváltozhat, és az íve elindul lefelé. De ez is csak átmenet. Ha eléri a legmélyebb pontot, a nő kedélye újabb fordulatot vesz. Megint elégedett lesz önmagával.
A mi társadalmunkban egy nő azzal veszíti el helyét, amit egy férfinél nemegyszer bámulatos érdemnek, de a legrosszabb estben is megbocsátható tévedésnek könyvelnek el.
A nők az idők kezdete óta olyan partnerhez vonzódtak, akinek erős túlélési hajlama van, mint az intelligencia és a fizikai rátermettség, mert az ilyen kvalitású férfiak nagyobb eséllyel hoztak vacsorát a nap végén.
A nők először ellenállnak a férfi előrenyomulásának, azután pedig megakadályozzák a visszavonulásban.
A nőnél minden ajándék (...) lelki szükséglet. A nőnek a szeretet sok apró megnyilvánulására van szüksége ahhoz, hogy úgy érezze, valóban szeretik.
Facebook
Pinterest