Idézetek a munkáról
Semmittevő kétféle van. Van, aki azért semmittevő, mert az akar lenni. Lustaságból. Hogy az milyen könnyű! Irigylem érte. De ott a másikfajta, aki önszánta ellenére semmittevő. Nem akarok mást, csak dolgozni. Csakhogy nem tudok. Rab vagyok, a szégyen, a kishitűség és a kudarcok rabja.
Lehet, hogy túlgondolom pszichológiailag, de ha valaki ingben jár dolgozni, akkor egyúttal ki is fejezi vele a munkájához való komolyabb hozzáállását. De ez mindenféle külalakra, így egy irodára is igaz: ha igényes környezetbe járhatnak a kollégáink nap mint nap dolgozni, az meglátszik a moráljukon is.
Sokan úgy vélik, a kéregetés nem igazi munka, ám az az igazság, hogy a koldulás sokkal több munkával jár, mint bármi más. Nagyon fárasztó térdelni, ám megalázkodni még ennél is fárasztóbb. És nincs annál kimerítőbb, mint kéregetni, könyörögni az életünkért.
A katonaság egy hangulatos felkészítés az életre. Annyira kemény vagy agresszív csak, amennyire maga az élet lesz majd később. Csak hát kicsit töményebben, kicsit jobban egyben van az egész. Az, hogy az embernek dolgoznia kell, és ezért kevés pénzt kap. Az, hogy az embernek kúsznia és másznia kell, és az emberek üvöltöznek vele. Ez nem a katonaság. Az egész rohadt élet erről szól.
Inkább sörhasam legyen, mint púpom a munkától.
Minden rendszer emberarcú, csak tökéletesebb, mint az egyes emberek. Tökéletességében persze erkölcsös vagy erkölcstelen is lehet, de mindenképpen erősebb, hatékonyabb.
Ha majd te is kilépsz a nagybetűs életbe, befejezed az iskolát, dolgozni fogsz, főnökeid lesznek, meglátod, milyen bonyolult az élet. Az ember nem mindig azt csinálja, amit szeretne. Gyakran kell kompromisszumokat kötni, még ha nem is tetszik.
A munkatempót vagy a modern technológia, vagy az anyagi érdek, vagy a korbács diktálja. Az ideológia erre sohasem lesz képes.
A semmittevés óráiban érnek meg a legnagyobb gondolatok. De csak azoknak, akik a tevékeny idejüket jól kihasználják.
Nincs nagyobb boldogság annál, mint amikor az ember tudja, hogy jóbarátokkal dolgozik együtt.
Minél felkészültebb, műveltebb valaki, annál hasznosabb a szabadideje. Ekkor fogannak meg a leghasznosabb gondolatai, melyek majd a munkájában öltenek testet.
Kellemetlen érzés, ha a munkádat visszadobják, kétszeresen kellemetlen, ha ezt olyasvalaki teszi, akit csodálsz, és háromszorosan kellemetlen, ha az ember hozzászokott ahhoz, hogy agyondicsérik.
Az innováció az emberek között történik. Minél jobban bevonódnak emberek a különböző témákba, minél nyitottabbak a különböző szintek egymásra, annál gyakoribb a szikra, és annál jobb innováció születik. Nem kell mást tenni, mint kitárni a kapukat, és teret adni az embereknek.
Ha nem tudsz szeretettel munkálkodni, hanem csak utálattal, akkor jobb, ha otthagyod munkádat, és leülsz a templom kapuja elé, és alamizsnát kérsz azoktól, akik örömmel munkálkodnak. Mert ha közönnyel sütöd a kenyeret, keserű kenyeret sütsz, amely az ember éhének csak felét mulasztja el.
Nem a dolgokat kell jól csinálni, hanem jó dolgokat kell csinálni.