Idézetek a munkáról
Szokjunk rá, hogy megdicsérjük munkatársainkat a hátuk mögött.
Ki kell derítened, hogy mi az, amit szeretsz. Ez ugyanúgy igaz a munkára, mint a párkapcsolatokra. A munkád tölti ki az életed jelentős részét, ezért ha igazán elégedett akarsz lenni, hinned kell benne, hogy jó munkát végzel. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, keresd tovább, ne add fel! Mint az a szívügyekkel lenni szokott, itt is tudni fogod, hogy mikor találtad meg az igazit.
Találd ki, mit szeretsz a legjobban csinálni, és keress valakit, aki fizet érte.
Mindig a jövőnek kell dolgozni, nem a hirtelen zsebre vágható pillanatnyi sikernek.
Milyen igaz a mondás, miszerint az embernek azért kell dolgoznia, hogy megmeneküljön a feszültségtől, amit a gondolkozás kényszere jelent.
Ha azon töprengsz, hogy egy kapcsolatot válassz, vagy a karriered és az álmaid, tudnod kell, hogy a karriered soha nem ébreszt fel és mondja azt, hogy már nem szeret téged.
Ne remélj semmit attól, aki a saját életéért, nem pedig az öröklétért dolgozik.
Olyan keményen beleveted magad a munkába, hogy alig van időd levegőt venni. Ennek három lehetséges oka van: vagy őrült vagy, vagy ostoba, vagy felejteni próbálsz.
Aki a tengerészetnél szolgál, jobban ki van téve annak a megaláztatásnak, hogy fölébe emelkedik olyasvalaki, akinek apját az ő apja szóra sem méltatta volna, ráadásul idő előtt veszti el vonzó külsejét, és válik visszataszítóvá, sokkal korábban, mint az élet más területén.
Egy orvosnak mindig figyelnie kell a betegeit, az arckifejezésüket, az arcszínüket, lélegzetvételük gyorsaságát, nyugtalanságuk legkisebb jelét - egy orvos mindezt automatikusan észreveszi, anélkül, hogy tudatában volna az észlelésnek.
Nem is minden századik, de talán csak minden ezredik embernek kedvez annyira a sors meg a szerencse, hogy a leginkább neki való pályára juttatja: a társadalom egyedeinek roppant többségével szeszélyes játékot űz a véletlen, mely egy darab kenyeret mutat annak, aki éhes; az éhes ember pedig nem ér rá sokat gondolkozni, sokat válogatni, várakozni: megy abban az irányban, amelyben megélhetését leginkább biztosítva látja. Ezért van annyi középszerűség a világon.
Mint a lemmingek vándorlása vagy a lazacok hazatérési ösztöne, olyan megfejthetetlen rejtélye korunknak a munkások eltűnése a befejezetlen épületek mellől.
Becsüld meg a kezdőt - ő semmi, de még minden lehet.
"A munka nemesít?" ha ez igaz volna: főnemes lennék, herceg, sőt király! - Nézz rám (például) s kissé szállj magadba, hogy máskor azért jobb szlogent kreálj.
A munka az Istené, az ördögé a munkátlanság.
Facebook
Pinterest