Idézetek a munkáról
Az ember nem készül el (...). Csak abbahagyja. Elkészülni annyi, hogy azt mondod, oké, most jó, sosem változtatok rajta. Ha abbahagyod, azzal azt mondod, oké, nem tökéletes, de van más dolgom is.
A szép műveket a tehetség kezdi meg, de csakis a munka fejezi be.
Most már tudom, miért szeret olyan sok ember fát vágni. Ennek a munkának ugyanis mindig azonnal látni lehet az eredményét.
Amely munka nem ér rá, az is ráér. Ez bizton kiderül, amikor nem csináljuk meg, és mégsem dől össze a világ.
El kell fogadnunk, hogy a pénzt azért kapjuk, mert okosan gondolkodunk, és keményen dolgozunk. Minél okosabban és keményebben, annál több pénzt fogunk keresni. A pénzt nem egy bizottság osztja, amely megvizsgálja, vajon érdemesek vagyunk-e rá, vagy sem, illetve elég jók voltunk-e, vagy sem. A pénz egyenes következmény.
Ha nem vagyunk elégedettek a fizetésünkkel és/vagy utáljuk a munkánkat, akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy miért csináljuk még mindig, és mi mást tehetnénk. A lehető legrosszabb változat, ha nem érezzük, hogy a munkánk örömet szerezne, vagy megbecsülnének bennünket, ugyanakkor annyira lefoglal minket, hogy nincs időnk kidolgozni a nagyobb jómódot és boldogságot hozó terveinket.
Sokan azt gondolják, ha mindenre igen mondanak, akkor észre fogják venni őket, dicséretben és előléptetésben részesülnek. Tévednek. A közvetlen felettesük vissza fog élni a készséges hozzáállással, és aki mindent elvállal, túlhajszoltan, alábecsülten és kihasználtan végzi.
Sokan annyira szeretnék, ha kedvelnék, elismernék vagy megdicsérnék őket, hogy elfogadják az első határidőt, amelyet mondanak nekik. "Persze, meg tudom csinálni" - és aztán nem tudják. Az ilyen emberek első körben baleknak látszanak, végül pedig inkompetensnek.
Ha nem fedezzük fel a munka élvezetét, akkor a kesergők közé tartozunk, az élet áldozatai közé.
Legyen hobbink, legyen magánéletünk. Azért dolgozunk, hogy éljünk, nem azért élünk, hogy dolgozzunk.
Sok ember semmire sem megy a munkájával, mert túl sok időt tölt a munka végzésével. Időnként fel kell emelnünk a fejünket, hogy körülnézzünk. Észrevehetjük, hogy a csorda továbbvándorolt, miközben mi buzgón legelésztünk, és most ott állunk egyedül, elfelejtve.
A főnökünk a vásárlónk - szolgáltatásokat adunk el neki. Kollégáink a vetélytársaink.
A munka (...) felszínes értelmet ad az életnek, látszatbiztonságot nyújt.
Te vagy az egyetlen ember, aki úgy beszél velem a munkámról, hogy az soha nem bánt, soha nem sért (...), soha nem csalódom, soha nem gyanakszom, soha nem kedvetlenedem el.
A különböző mesterségek megváltoztatják az ember látószögét!
Facebook
Pinterest