Lori Lansens

A férfiak azért imádkoztak, hogy ellen tudjanak állni a kísértésnek. Az asszonyok jobb férfiakért.

Anyám, figyelj rám, itt vagyok, s dalod nélkül nem alhatok. Dúdold szememre álmaim: sárkányt, vitézt, s kedvenc fagyim.

Az önéletrajznak olyannak kell lennie, mint magának az életnek, túl rövidnek.

Az ember nem készül el (...). Csak abbahagyja. Elkészülni annyi, hogy azt mondod, oké, most jó, sosem változtatok rajta. Ha abbahagyod, azzal azt mondod, oké, nem tökéletes, de van más dolgom is.

Milyen hihetetlen az a tudat, hogy valaki beléd költözött, a lehető legrejtelmesebb és legmegfoghatatlanabb módon. Tökéletes ifjú méhemben egy tökéletes pete egyesült egy tökéletes spermiummal, majd gyönyörű sejtcsoporttá alakult, ami osztódások során át azzá az emberi lénnyé fejlődik, aki (...) senkivel nem lesz összekötve, csak velem, egy puha zsinór meg a természet törvénye által.

Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, hanem tüzet, mind a harminchét alkalommal, az államon, a puha arcomon, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai. Ma is érzem őt az ujjbegyeimmel.

Ne higgyétek, hogy Isten egy szakállas öregember. Lehet akár nő is. Vagy kínai.

Az élet megy tovább, és körbenövi a múltat.