Idézetek a munkáról
Az emberek a munkához, az ismereteikhez és szokásaikhoz bilincselten élik életüket. (...) Gyermekkoruktól kezdve szálakat fonnak maguk köré, és egyre szorosabb béklyóba kötik önmagukat, míg végül mozdulatlan lepkebábokká válnak. Amikor érzik, hogy megdermedtek, amikor a tüdejük már egyetlen szippantás friss levegőt sem kap, amikor már minden új gondolat kínt okoz, saját terhüket rárakják szegény gyermekeik vállára, és bottal hajtják őket az útra. Ugyanabba a sivatagba, ugyanazokba a bilincsekbe.
A világunk olyan, hogy ezer ember, ha együtt dolgozik, sokszorta többet tud elvégezni, mint ugyanez az ezer ember külön-külön. Ez azonban mégsem bizonyítja szükségességét annak, hogy 999 ember rabszolgája legyen egynek.
A nekünk rendelt munkát mi kötelesek vagyunk becsületesen és szemrehányás nélkül végrehajtani, attól függetlenül, hogy abban reménykedünk, angyalokká válunk, vagy azt gondoljuk, valamikor csigák voltunk.
Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki azt látta, hogy honnan indultunk el.
Jó, ha szaktudást szerzel, de nem jó, ha örökre megállapodsz mellette. Mindannyiszor, ha úgy érzed, hogy a munkád unalmassá válik, változtass rajta. Találj ki valamit, tégy hozzá valami újat, törölj el valami régit. Légy újra sablonoktól mentes - ami azt jelenti, hogy szaktudástól mentes -, légy újra amatőr! Bátorságra, kurázsira van szükség ahhoz, hogy újra amatőrré válj, de így lesz csodálatos az élet.
Dolgozz, hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy gyárban vagy egy boltban, de csakis azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le - az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel.
Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent. És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit.
Az állástalanok mindig gyanúsak: miért vannak ezek munka nélkül? Állást akkor szoktak kínálni az embernek, amikor van neki.
A hibátlanul végzett munka gyakran az egyik legrafináltabb, de a legnagyobb elégtételt kínáló mód főnökök bosszantására. Legtöbbjüket őrülten bosszantja, ha pontosan azt teszi az ember, amit mondanak neki.
A munkának is, akárcsak a botnak, két vége van: ha talpig embernek csinálod, legyen jó minőségű, ha ostobának, akkor csak tessék-lássék végezd.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
Kérjetek munkát! Amennyiben nem adnak nektek munkát, kérjetek kenyeret! Ha nem adnak sem munkát, sem kenyeret, akkor szerezzétek meg a kenyeret magatoknak!
Látja ezt az ánizslikőrt? (...) Nos, maga csak egy ánizslikőrt lát. Én viszont, mivel nekem az egész lelkemet bele kell adnom a munkámba, látom a növényt, amiből készült, látom a viharokat, amelyek megtépázták ezt a növényt, a kezeket, amelyek összegyűjtötték a magokat, látom, hogyan utazott egy másik földrészről idáig egy hajón, és látom, ahogy - mielőtt belekerült az alkoholba - otthagyta színes és illatos nyomát mindazokon, akik megérintették.
A lelkesedés általában automatikusan jön, amikor valaki megtalálja a hozzá leginkább illő munkát, s azt teszi, amit legjobban szeret.
Én olyan ember vagyok, aki igazán szereti a munkáját, de nem pusztán az emberiség kedvéért. Gyakran tapasztalom, hogy akik így gondolkodnak, többnyire zavaros fejű idealisták, s nem igazán tehetséges emberek. Én a kutatás tisztán intellektuális örömét becsülöm a legtöbbre.
Ha a munka jó dolog volna, a gazdagok megtartották volna maguknak.
Facebook
Pinterest