Pete McCarthy

A technika, akárcsak a természet és a vadon, egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy az ember arcába nevessen.

Ez a turisták sorsa a világ minden táján. Az ember lát egy táblát valami olyan névvel, amiről még sosem hallott, és amiért valószínűleg egy lépést sem tenne otthon, aztán hopsz!, és már ott is van. Ott pedig újabb helyekről hall, amelyeket mindenképp látnia kell. Eljut valahová az isten háta mögé, amiről a világ még csak nem is hallott, és valaki azt mondja: - Legnagyobb látványosságunk a Sátán csatornája. Ezt nem szabad kihagyni! Nem is hagyja ki. És mi történik? Geológiai jellemzőkkel és tengerszintmagasságról szóló adatokkal meg más ilyen érdektelen marhaságokkal traktálják, amik soha egy pillanatra sem izgatták fel. Azután elmegy a Merőleges Erdőbe, ahol valaki a Pöttyös Fejű Verébről tart előadást, és ez így megy, míg meg nem néz mindent, hogy aztán a végén megállapítsa, hogy egy szemernyit sem lett okosabb.

Az egyedül kirándulás másfajta terápiát nyújt, mint a csoportos. Ha barátokkal vagy családdal van az ember, akkor alkalmazkodik a többiek ritmusához, gondolatait alárendeli a társalgásnak. Egyedül sokkal eredetibb az élmény. A gyaloglás felveszi annak a ritmusát, ami az ember fejében lejátszódik. Még jobb, ha olyan helyen jársz, ahol még soha nem voltál azelőtt. Távol a kedves helyek befolyásától a gondolatok teljesen váratlanul pattannak ki a semmiből, szabadon cikázhatnak gondok, ambíciók, aggodalmak és szerelmek között. Kulcsfontosságú, múltbéli jelenetek hívatlanul újra fókuszba kerülnek. Erős érzelmek futnak végig rajtad újból, majd egyszerre csak anélkül, hogy észrevennéd, ott állsz a világ tetején.

Amikor egész éjjel fent van az ember, egyfajta varázsburok veszi körül, amely csak akkor pukkan szét, amikor kimegy az ajtón, és visszatér a valós időbe. Különleges érzés: félig felemelő, félig undorító, ha olyankor mész haza, amikor mások dolgozni indulnak.

Ha ostoba kérlelhetetlenséggel üldözöm a nemlétezőt, és ezt kombinálom a nem működővel, előbb-utóbb valaminek ki kell sülnie belőle.

Mint a lemmingek vándorlása vagy a lazacok hazatérési ösztöne, olyan megfejthetetlen rejtélye korunknak a munkások eltűnése a befejezetlen épületek mellől.

A korai keléstől való félelem megmérgezi az álmokat, tele van ideges, bűntudatos, idő előtti felriadásokkal és rémálmokkal, amelyekben elaludtam és lekéstem a taxit, a repülőt és az egész hátralévő életemet.