Idézetek a mindennapokról
Jobb lenne a világ, ha többet aludnánk, vagy legalábbis több időt töltenénk az ágyban. Vannak emberek, akiket nem nagyon kedvelek, amikor ébren vannak, viszont egyáltalán nem zavarnak, amikor alszanak, és a nyáluk a párnájukra csorog.
Nem csak a nyilvánosság előtt kell úgy élni, hogy az emberek követhessék a példádat, hanem otthon a négy fal között is.
Ahogy az erdő fáira sem haragszunk, ha sűrűn nőttek, ugyanúgy nem bosszankodunk, ha túl sok ember van körülöttünk. És ne várd el, hogy mások térjenek ki előled. A fa sem fog félreugrani.
Gyakran csak ülök, és gondolkodom az életen, tűnődöm, mi a fenét keresek én itt. (...) Miért kelek fel ugyanakkor, és miért csinálok mindent éppen úgy mindennap. Miért? Mi készteti az embert arra, hogy azt tegye, amit, miközben valahol mélyen mindnyájan szeretnénk kiszabadulni a mókuskerékből?
Bár a lelkem sötétben nyugszik le, tökéletes világosságban kel fel. Túlságosan szerettem a csillagokat, hogy féljek az éjszakától.
Vannak éjszakák, amik tűrhetően indulnak, majd az események nem is olyan apró lépésenként rémálomba illő fordulatot vesznek.
Szeretem az éjszakákat. Hajnali háromkor tehetsz vagy mondhatsz olyan dolgokat is, amiket délután háromkor egyszerűen lehetetlen.
Ez ez nem ez nem eső ez csak az angyalok nyála dicséret után ha kirázzák a trombitát.
Nyilván nem az az érdekesb: hogy a kenyeret... kinyér, vagy Brod, vagy panis-nak nevezik, hanem arról előre gondoskodni, hogy szükség esetén ne hiányozzék.
A szétszórtság az Istentől való eltávolodás tünete. Isten ugyanis a "középpontunkban" lakik. Mai világunk gondoskodik róla, hogy figyelmünket szétszórja, hogy sohase tudjuk meg, kik vagyunk, miért élünk és hová rohanunk.
Új helyzetekben mindig azok a legnehezebben betartható szabályok, melyeknek a magyarázatával senki sem fárasztja magát (vagy amikre nem lehet ráguglizni).
Egy csomó olyan dolog történt meg velem, ami csodának mondható. Az már más kérdés, hogy ezt nap mint nap megéli-e az ember az apró bosszúságok mellett, tud-e ennek örülni.
A dolgok néha pont úgy alakulnak, ahogy illik (...). Máskor meg fejre állnak.
Ha mindennek van helye, minden a helyén van.
Vannak érvek, amelyeket nem lehet elhárítani, vannak ajánlatok, amelyeket nem lehet visszautasítani.
Vajon ebben a távolról sem tökéletes világban nincs-e helyük a céltalan dolgoknak is? Ha egy tökéletlen életből kivonunk mindent, ami céltalan, még a tökéletlenségét is elveszíti.
Facebook
Pinterest