Idézetek a mindennapokról
George Cantor, a halmazelmélet atyja írta: "a matematika lényege a szabadság". Arra tanít, hogy a valóságot vizsgáljuk, a tényeket; és kövessük őket, bárhova vezetnek is. Megszabadít a dogmáktól és előítéletektől, fejleszti az innovatív képességeinket, így teremt olyan eszközöket, amelyekkel feltárhatjuk a dolgok lényegét.
Sokkal könnyebb elkerülni a csábítást, semmint akkor felvenni vele a harcot, amikor sóváran megtelepszik a konyhapulton. Ha pedig képtelenek volnánk erre, még mindig van mit tenni - elszámolhatunk százig, dalra fakadhatunk vagy cselekvési tervet készíthetünk, amelyhez aztán tartjuk is magunkat.
A kimerültség előcsalogathatja belőlünk az ösztönlényt.
Az ember csak akkor lát valamit igazán, ha először nézi.
A valóságban a borok ára és minősége közötti korreláció a nullához közelít.
Kevésbé rettegek a hátbatámadástól, mint a napi rutintól. Mert a rutin az megöl téged.
Piszkos épületek, névtelen emberek tömege, soha nem szűnő zaj, zsúfolásig teli vonatok, szürke ég, a teret uraló hirdetések, vágyak és lemondások és ingerültség és izgalom. Végtelenül sok választás, végtelenül sok lehetőség. Csakhogy miközben végtelenül sok, egyben nulla. Mindent a kezünkbe fogunk, és közben a nagy nullát markoljuk. Ilyen egy nagyváros.
Egyetlen év sem végződik simán: az utolsó hetek mindig tartogattak valami meglepetést - jót vagy rosszat -, mintha minden esemény, aminek az év folyamán be kellett volna következnie, de valahogy nem sikerült időre, csőstül szakadt volna rá az ünnepek előtti napokban.
A "magasztos eszmék" nagyon szépek, de csak ünnepeken, az ember hétköznap nem szeret díszben járni. A rendkívüliség nagy lelki feszültségét nem lehet állandóan kibírni, a föld vonzóereje visszahúz a nyugalom és kényelem szürkeségébe.
Ahol egyszer megkezdődik a vendégjárás, folytatódik is.
A hó és az eső testvérgyerekek. Akire haragszik az egyik, nem szívleli a másik sem.
A ritmus mindig valamiféle rend. Valaminek a szabályos ismétlődése. Mivel a bennünk működő ritmusok, mint a légzésé, a szívdobogásé, az életet jelentik számunkra, igyekszünk hasonló rendet teremteni a környezetünkben is. Ezért ismétlődnek szabályosan egy palota ablakai vagy oszlopsorai, ezért menetelnek ütemre a testőrök. Aki közülük elvéti a lépést, bizony könnyen hasra esik.
Ne hagyjuk, hogy mások befolyásoljanak minket, és elhitessék velünk, hogy helytelen dolgot teszünk, ha ma épp szeretnénk egy kicsit lustálkodni az ágyban. Ha nincs más dolgunk, miért ne kelhetnénk fel akkor, amikor csak szeretnénk? A korán kelés nem "jótett".
A kínos esetek, amelyekből kínkeserves kikecmeregni, és amelyek, így vagy úgy, szükségképpen rossz véget érnek, mindig azzal kezdődnek, hogy az ember hagyja magát belerángatni a dologba, óvatlanságból, vagy mert nincs ereje nemet mondani.
Mindannyiunknak szüksége van egy kis izgalomra néhanapján.
Facebook
Pinterest