Idézetek a mindennapokról
Az extravagáns, ám kiüresedett élet nagyon hamar felőrli az embert.
Légy óvatos! Néha az átmeneti dolgok nagyon sokáig tudnak tartani.
Még mindig lakótársat keresünk c. film
Különös épületek a kórházak. Sokat eredetileg grandiózusra terveznek, hogy hirdesse önnön jelentőségét: "a legfontosabb közintézmény vagyok, születésed és halálod színhelye". Az épület további fejlődése azonban már prózaibb, gyakorlatiasabb megfontolásokat követ: a változó igényeknek megfelelően szárnyakat vágnak le belőle és ragasztanak hozzá, melléképületeket emelnek. Így végül a legtöbb kórház a fenséges és a praktikus keverékévé, az építészeti filozófiák és stílusok tárházává, a kiszolgált város mikrokozmoszává válik.
Bekapcsolt személyhívóval aludni a kétségek leküzdésének gyakorlása, vagy ahogy a vicc a második házasságról mondja: az optimizmus diadala a tapasztalat fölött. Nem könnyű feladat meggyőzni a szervezetünket arról, hogy lehetséges, uram bocsá' megéri aludni, dacára annak, hogy minden valószínűség szerint kellemetlenül rövid időn belül fel fognak ébreszteni minket.
Néha a legnagyobb dolgok a legkínosabbak.
A zsírszövetek inkább pénztárcának, mintsem betét- vagy nyugdíj-előtakarékossági számlának tekinthetők: folyamatosan zsírt teszünk beléjük, és zsírt veszünk ki belőlük.
Az ételek, amelyektől elhízunk, epekedést keltenek bennünk - és mi azokra az ételekre vágyunk, amelyektől elhízunk. (Ez nem sokban különbözik a dohányzástól: a tüdőrákot okozó cigaretta hatására kívánjuk az újabb, tüdőrákot okozó cigarettát.) Minél hizlalóbb egy étel, és minél inkább hajlamosak vagyunk elhízni tőle, annál erősebben fogunk ácsingózni utána.
Ha az ember nem érzi a mindennapok sikerét, keserű tud lenni. A mindennapok sikeréhez viszont állandóan nyüzsögni és bizonyítani kell.
Aludni nem szégyen, akár délután van, akár éjszaka.
Akinek csak egy kabátja van, az ne legyen kockás, mert akkor mindenki megjegyzi: na, már megint a kockás kabátja van rajta.
Nyomulás nélkül is egész jól tudom érezni magam. A dolgok meg valahogy majd csak megtörténnek, ahogyan szoktak. Valahogy.
Az ember a kellemetlen körülményeket nem azért éli túl, mert azt hiszi, jobb lesz. Hanem mert várja a történet végét.
Az embernek folyamatosan nevelnie kell magát arra, hogy az a nap, ami éppen van, szép, meg kell benne találni azt, ami örömet szerez.
Úgy vélem, fontosabb, hogy tisztán lássuk a céljainkat, mint hogy az álláspontunkat konfliktust kerülve képviseljük.
Egy dologra kell vigyázni a mindennapok során, hogy ne legyen semmilyen rossz értelemben vett rutin, mert az megöli a romantikát... amíg és amiben lehet, élvezzük ki a pillanatot, merjünk spontánok lenni, megnézni egy filmet vagy délután kettőkor még visszabújni az ágyba aludni, mert úgy esik jól.