Idézetek a lelkiismeretről
Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.
Egy romlott világban az ember a saját szívén kívül nem követhet senkit! Se az apját, se az anyját, se a hatalmat, sem a társadalmi törvényeket, sem a neveltetését, sem az iskoláit, de még a gyóntató papját sem, semmiféle ideológiát, elvárást, politikát, morált - csakis a saját lelkiismeretét! Saját szívünkön kívül minden jó tanács, elv és parancs megvizsgálandó! Különben mi is bagollyá válunk, és huhogunk!
Lelkiismerete csak annak lehet, akinek lelke van.
A szenvedélyek mélyén, a gyönyörön túl mindig meghúzódik egy kis lelkifurdalás.
A halottaink a síron túl is szólnak hozzánk, ezt nevezzük lelkiismeretnek.
Először is, ne árts! Könnyebb mondani, mint megtenni. Elmondhatjuk a világ összes fogadalmát, de tény, hogy a legtöbben mindig okozunk kárt. Olykor még ha segíteni is próbálunk, többet ártunk, mint használunk. És aztán bűntudat kivillantja a foga fehérjét. Hogy mit kezdesz ezzel a bűntudattal, az rajtad áll. Ránk hárul a döntés: vagy hagyod, hogy a bűntudat visszarántson oda, ahol első alkalommal is bajba kerültél, vagy tanulsz a bűntudatból, és megteszel mindent, hogy továbblépj.
Minden kissé erélyes cselekedet után a lelkiismeret ment fel bennünket, mivel ezer kitűnő mentséget kínál fel nekünk, amelyeket egyedül saját magunk bírálunk el. És ezek a mentségek, bármilyen kitűnőek is arra, hogy nyugodt álmunkat biztosítsák, a törvényszék előtt talán még arra sem volnának elegendőek, hogy mentsék az életünket.
A lelkiismeret csak mutatja a jó irányt, de nem vezet oda.
A bűntudat nagyszerű ösztönzőerő.
A szél jajszava - a szörnyű bűnökben elmerülő lelkiismeret jajszava.
Ha az emberek mind egyetlen célt tűznének ki maguk elé, hogy a gyerekeiket bátor félelemre, lelkiismeretre neveljék, akkor az lenne biz a legeslegnagyobb forradalom.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A félelem (...) tanít, csakhogy mire? Hogy engedelmeskedj annak, amivel nem értesz egyet. Ha pedig engedelmeskedsz annak, amit gyűlölsz és megvetsz, akkor magad is azonosulsz vele. Akkor nem menekülhetsz meg a félelemtől. Csak egy dologtól féljen a gyerek, arra kell nevelni: a lelkiismeretétől. Az ilyen félelem, (...) bátor félelem. Ha aztán a gyerek felnő, és az élet gyáva félelmet ébreszt benne, az beleütközik a bátor félelembe, mint valami kőfalba, és meghátrál.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Ha kifelé nézünk, olyan szeme, ami mindent lát, nincs senkinek. De ha befelé nézünk, mindenkinek kell látnia mindent, és ettől a szigorú bírótól, saját magától mindenkinek félnie kell. Egyszóval a lelkiismeret: az a mi istenünk. Ami pedig a túlvilágot illeti, az alighanem mese, de hasznos mese. Kell az az ijesztgetés, hajaj, de még mennyire kell, hogy az ember féljen a rossz cselekedetektől.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Sokféle lehet a lelkifurdalás: az egyik aprócska, kurta, a másik nagyobb és tovább tart, s ha megkapirgáljuk, bárkiben elő lehet kotorni legalább egy aprócska, réges-régi vétket. Persze az ember nem rágódik folyton azon, mit vétett valamikor, de bűne, bárhogy igyekszik is elfelejteni, úgy vándorol a testében, mint a szilánk, és sose lehet tudni, mikor döf egyszer csak belé.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Ha a vissza nem fordíthatóság dráma, a jóvátehetetlenség tragédia.
Facebook
Pinterest