Idézetek a kapcsolatról
Készen kell állni arra, hogy szembesüljünk a problémákkal, vállalni vitákat, a konfrontációt, és ezzel esélyt adni a változásnak. Ki kell adni azt, ami bennünk van, a konfliktuskerülés a kapcsolat halála.
Ha hálát érzek és juttatok kifejezésre, azáltal értékes szövetségekre találok. Mert így az örömnek, amelyet a másik felém sugárzott, esélye van arra, hogy visszatérjen a saját szívembe.
Manapság már egyáltalán nem vagyunk tudatában annak, mekkora erőt és mennyi energiát fordítunk arra, hogy eltaszítsuk magunktól, amit nem szeretünk, és meglehetősen erősen belekapaszkodjunk abba, amit szeretünk.
Vannak olyan emberek, akiknek keressük a társaságát, mert szórakoztatónak tűnnek számunkra, mert a velük való találkozás élvezetet okoz nekünk, és előnyöket rejt magában. Viszont vannak olyan emberek, akik elől kitérünk, mert untatnak minket, mert a velük való találkozás kellemetlen érzést kelt bennünk, és attól tartunk, hogy hátrányos lehet ránk nézve, ha kapcsolatban állunk velük.
Szólj hozzám reggel egy jó szót, mielőtt hazulról elmégy, s becsukod az ajtót, napközben történhet oly sok minden, ki tudja, viszontláthatjuk-e még egymást, kincsem. Jó éjszakát is kívánj szépen, Ki tudja, felébredünk-e reggel, vagy mégsem. Az élet elillan sebesen, Ezért nem mindegy, kedvesem, mi volt hozzám utolsó kérdésed, és milyen volt az utolsó nézésed. Ezért mindig egy jó szó legyen az utolsó, ne feledd, az utolsó örökre szólhat.
Az ember sosem kapja meg azt, akit a legjobban szeret. Azért aztán válaszd azt, aki szeret...már ha biztos vagy benne, hogy tényleg úgy van.
Ha egy pasi csak szurkál a rózsával, ahelyett, hogy azt óvatosan a kezedbe adná, lépj. A rózsa nem játék. Nem arra találták ki, hogy bántsanak vele. Ha egy kapcsolatban kényelmetlenül érzed magad, köszönj el. Köszönd meg neki, amit adott, mert biztosan tanultál tőle is valamit, de ne maradj tovább. Nincs értelme. Minden kapcsolatnak addig van értelme, amíg jól érzed magad benne, és amíg tanulsz belőle. Ha már nem jó benne, mert pl. nem becsülnek meg, akkor minek maradnál?
Van közünk egymáshoz? Hozzám, hozzád, mindenkihez, aki véletlenül épp itt él épp most, és akin múlik, hogy mi lesz a világból?
Nem lehet nevelni félelem és követelés nélkül, nem lehet együtt élni valakivel, ha nincs benne a kapcsolatban az a motívum is, hogy elveszíthetem a másikat. Feltételek kellenek. Ezt pedig nagyon nem szeretik az emberek, mert bennük van az infantilis vágy, hogy feltétel nélkül fogadják el őket. Ez azonban irreális. Nincs ilyen.
Mert hiszen az emberre mi van rábízva? Saját maga. A saját élete. Joga van magát megvédeni. És fel is kell építenie a saját belső védelmi rendszerét, mert a külvilágtól ezt a legtöbb esetben hiába várja.
A kölcsönös figyelem törvénye kimondja: akkor keltjük fel a másik figyelmét, ha bennünk magunkban izgalmat keltett a másik ember iránti figyelem.
Fogadja el az ellenőrizhetetlent. Ne akarjon tovább kényszeresen ellenőrizni mindent, elsősorban a másik embert. A másik emberről hántsa le a szellemi kényszerzubbonyát, így ellenőrizhetetlenül szép órákat tölthet vele, bármilyen formában is mutatkozzanak meg azok.
A figyelmesség azt jelenti, hogy teljes mértékig az érzékelésre összpontosítunk, "azt tesszük, amit teszünk" és tudatában vagyunk a saját gondolatainknak és szavainknak. A figyelmesség egyet jelent azzal, hogy eláll az értékelő értelem, és mi teljesen átadjuk magunkat a mostnak.
Ha bizonyos tulajdonságok fontosak neked, akkor olyan valakibe fogsz beleszeretni, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Lehetnek másoknak csodálatos tulajdonságai, téged mégsem érdekelnek, mert azok a tulajdonságok számodra nem jelentenek semmit.
Nincs más utunk, csak a nyelv, hogy egy hidat tudjunk építeni az egyedüllétünk közé.
Facebook
Pinterest