Idézetek a kapcsolatról
Férfi és nő között az a legszebb kapcsolat, amikor nincs köztük semmi kötelék, az akarat és a véletlen mégis egymás felé taszítja őket.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
A féltékenység nagyon erős érzés. Beleeszi magát a lélekbe, és az áldozata már nem tud bízni senkiben. Megkérdőjelezi az életét, kritizálja a családját és az úgynevezett barátait. Megbolondul, veszélyes emberekkel ismerkedik össze.
A tolerancia leginkább azt az elkötelezettségünket fejezi ki, hogy senkinek az életét nem tartjuk előbbrevalónak a másikénál.
A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédűen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.
Az érzelmeknek semmi köze a mértékletességhez. Csak az számít, hogy őszinték legyenek.
Úgy tetszik, mintha valamennyi egyén számára végtelen számú lehetőség nyílnék másokkal való kapcsolatainak megválogatásra; a valóságban azonban a lehetőségeket meghatározza és korlátozza az illető egyén társadalmi helyzete, foglalkozása, és sok más nagyon kézzelfogható tényező, hogy a többi, szubjektív, érzelmi tényezőről ne is szóljunk, amelynek azonban csak akkor van jelentősége, ha a választás valóban lehetséges; márpedig a kis helységekben a válogató vonzalmak érvényesülési tere minimális. S ami még súlyosabb, ha az ember összerúgja a port a számításba vehető egyének valamelyikével, kizárják a játékból, azaz a körből.
Ritkán tudjuk kérdés nélkül, hogy mi a legjobb másoknak.
Más emberek befolyásolhatják, hogy boldog vagy-e vagy sem, de nem felelősek érte.
Sosem értette meg egyik férfit sem, akit szeretett, és ezért elvesztette mind a kettőt. Most már tudta, keservesen tudta, hogy ha valaha is megértette volna Ashleyt, sohasem szerette volna; ha valaha is megértette volna Rhettet, sohasem veszthette volna el. Kétségbeesetten kutatott emlékezetében, volt-e valaha is ember, akit csakugyan megértett.
Az embernek félre kell tennie, halogatnia kell saját létfontosságú gondjait, töprengéseit, mert környezete folytonosan olyan nyüzsgésbe vonszolja bele, amelyhez semmi köze, olyasmi miatt kényszerül magyarázkodni, ami hidegen hagyja, vagy éppenséggel undort kelt benne.
Semmi sem illetlenebb és bosszantóbb a többiek számára, mint ha valaki olyan környezetben pontos, ahol mindenki a viszonylagosság nyájas és tág értelmezéséhez tartja magát.
Ha nem engeded, hogy valaki szeressen, egyszer nagyon magányos leszel.
Bármit gondolunk is, nem egyéb, mint vonzalom vagy ellenszenv.
Ha bárhova felkészülten érkezünk, nem táplálhatjuk a többiek hiúságát, ezt a helyzetet pedig minden értelmes embernek kerülnie kell. Különösen a nő számára fontos minden erejével titkolni, ha olyan balszerencsés, hogy ért valamihez.
Nem tudom pontosan megfogalmazni, voltaképpen mit is értek azon, hogy két ember összeillik. Talán azt, hogy ha együtt vannak, megszűnik a magány. Minden emberi szenvedések legnagyobbika, a magányosság akkor a leggyötrelmesebb, ha emberek között, még inkább, ha társunk mellett érezzük. De ha ráakadunk arra az emberre, aki mellett szünetel a magányosság érzete, annál álljunk meg! Mert az az igazi!
Facebook
Pinterest