Idézetek a kapcsolatról
Minden találkozás csak kísérlet a szeretetre.
Próbáltam úgy tenni, mintha nem hinnék neki, de belülről erősödött bennem a remény, megtörténhet valaha az, hogy egyszer egy nagyszerű srác az én puszta látásomtól hanyatt esik?
Tudod, az első benyomások nem mindig tévesek. Amikor először láttalak, azt gondoltam, hogy egyszerűen káprázatos vagy, és még mindig így gondolom. Mindenesetre azt hittem, teljesen elérhetetlen vagy, kívül az én köreimen. Olyan volt, mint Tom Cruise után vágyakozni. De azóta felfedeztem, hogy tévedtem. Nem vagy elérhetetlen, egészen közel állsz hozzám.
A kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok egyik legfontosabb részeleme egymás kölcsönös tisztelete és elfogadása.
A szeretet óhatatlanul a máshoz kapcsolódás. Ahogyan egyetlen tárgy mellett nincsen értelme az egyenlőségi jelnek, ahogyan a nullába beírt egyenlőségi jel a nullával egyenlő, ahogyan csak két különböző fém között fejlődik áram, ahogyan csak valakivel szemben lehet igazam, ahogy nincs jelen múlt nélkül és mínusz plusz nélkül, ahogyan a mozgás csak a mozdulatlansággal szemben igaz, ahogy a halál csak élőre csaphat le.
Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.
Az a baj az emberi vonzalommal, hogy nem lehet tudni, viszonzott-e.
Ha mindhalálig hű társra vágynék, akkor szereznék egy kutyát.
Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda. (...) Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál.
Ha párkapcsolatokról van szó, senkire se vessünk mindjárt követ vagy dinnyét, mert az ember sohasem tudhatja. Vannak, akik révbe érnek, vannak, akik kiegyeznek azzal, ami van, és vannak, akik addig keresnek, míg rá nem találnak a pillangókra.
A szerelmet, amilyennek én élem meg, leginkább egy csészéhez tudnám hasonlítani. Lassacskán telik meg, cseppről cseppre, de a vége felé az ember már látja, hogy a folyadék egészen a peremig ér, és elég egyetlen apró cseppecske, és a felszín megtörik, kibuggyan a csésze tartalma, áttöri a határokat. Régebben nem láttam ennyire a folyamatot, de elég jó kis rutinom lett már, volt alkalmam bőven. És most is látom, hogy már csak miniatűr cseppek kérdése, és megint elborít a nagy érzelem, a barátság végképp szerelembe fordul, és akkor megint egy férfival több lesz az érzelmi életemben.
Elkerülte figyelmedet a hír, hogy divatba jött a szerelem? Mostantól kezdve nem szégyenletesek az emberi érzelmek, talán még az sem ciki, ha olykor boldog az ember. Az értékek válságát felváltotta az értéktelenség válsága, hála az égnek.
A sötét Éj borzalmas palotája áll ott, kék felhők közt elrejtőzve egészen. Nüx palotája előtt áll Íapetosz fia, Atlasz, s tartja fején az eget, meg-megtámasztva kezével, nem lankadva; a rézküszöbön jön szembe naponta Éjszaka és Nappal, s egymás közelébe hogy érnek, egymást üdvözlik, de az egyik jön ki az ajtón, megy be a másik, nincs együtt soha otthon a kettő, mert ha az egyik házon kívül járja a földet, bennmarad és ott vár idejére a házban a másik, míg a sor aztán rákerül és útjára elindul.
Ha nem tudjuk, ki az ellenség és ki a barát, nem bízhatunk meg senkiben.
Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.
Facebook
Pinterest