Idézetek a kapcsolatról
Nem tudtam, melyik oldalra álljak, hiszen amikor fültanúi vagyunk egy vitának (...), szinte soha nem maradhatunk teljesen pártatlanok; akaratlanul is rokonszenvvel vagy ellenszenvvel, elutasítással vagy szánalommal viseltetünk az egyik fél vagy valaki iránt, akiről beszélnek - ez az átka annak, ha látunk vagy hallunk valamit.
Mindenki akar valamit (...), és ha tudod valakiről, hogy mit akar, akkor azt is tudod, ki ő és hogyan mozgathatod.
Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért, hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!
Bűnt követ el az ember akkor, ha értelmetlen szenvedést okoz másoknak, vagy nem csillapít szenvedést, amikor módja lenne rá.
Szerelemben, bármilyen férfi-női, szülő-gyerekkapcsolatban, a barátságban, mester és tanítvány viszonylatában aligha lehet nagyobb bűnt elkövetni annál, mint ha valaki hatalmat kovácsol a maga számára (...) a világ jobb megértéséből, titkok tudásából, szépségből, okosságból, szuggesztivitásból, illetve a másik gyengeségéből, gátlásosságából, csökkentértékűségi érzéséből, alázatából, rajongásából, biztonság kereséséből.
Amikor a női és a férfi szerep normálisan működik, szépen haladnak előre az életben. Ha a szerepek felcserélődnek, az bizony komoly lelki és fizikai problémákat okoz a párkapcsolatban. Az igazi házasságok nem a külön-külön önmegvalósításról, hanem a közös célokról szólnak... Ha a nő képes forrásként működni, de a férfi nem képes a nő álmait megtermékenyíteni, és ezáltal megvalósítani, a kapcsolat sikertelen.
Az ember önmagában hosszú távon nem lehet boldog, mert akár tetszik, akár nem, az egész földi emberiség összeköttetésben áll egymással, ugyanis mindannyiunk agya, tudata ugyanabban az 1-40 Hz közötti adósávban működik. Az amerikai multimilliomos agya össze van kötve az etióp éhezőével, és akár akarja, akár nem, tudat alatt a világ összes szenvedőjével, ezért ő maga sem érti, hogy miért - mégsem boldog. Mindent megkaphat, amit csak akar, mégis hiányérzete van, és tovább gyűjt, még nagyobb hatalmat akar. A hiányérzetnek pedig soha nincs vége, ugyanis csak akkor lehetünk felhőtlenül boldogok itt a Földön, ha mindannyian boldogok vagyunk. Amíg azonban a földi emberek igen nagy százaléka éhen hal, és háborúzik, kis része pedig birtokolja a világ összes javait, addig erre esélyünk sincs.
Mielőtt összeroskadnék, mindig megérint valaki.
Amit az emberek a szerelem hatása alatt megtesznek egymásért, azt nem feltétlenül teszik meg a szerelmi láz elmúltával, a házasságban.
A szerelem mellett mindenféleképpen barátságnak is kell lennie, mert különben a dolog nem működik. Addig nem tudok szerelmes lenni, amíg nem ismerem a másikat, mert a saját megítélésem alapján, számomra kell értékesnek lennie az embernek. Csak így lehet valakibe szerelmes az ember, vagy szeretheti meg.
Kérdezi: "Hogy vagy?" Mondanám, de meg sem áll: "Bocs, de sietek."
Valami bámulatba ejtő, váratlan tettet szeretett volna véghezvinni - valami jót, hogy mindenki gyengédebb legyen hozzá, vagy rosszat, hogy mindenki rettegjen tőle. De sem jót, sem rosszat nem tudott kigondolni.
Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, "add tovább" kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt.
A szavak társalgássá válnak, és akivel társalog, annak társává is válhat az ember.
Csak akkor tudsz belekezdeni az újba, ha megválsz a régitől. Amíg magunkban hordozzuk a régi kapcsolatunkat, addig egyfolytában viszonyítunk.
Facebook
Pinterest