Idézetek az irodalomról
Minden írás líra, a szenvedő szív gyötrelme.
Az írót senki sem tanítja semmire. Az íróknak csak azt tanítjuk, amit tudunk, hogy találják meg és tartsák meg a hangjukat. Azok is tartsák meg, akiknek van, és azok is, akiknek nincs, mivel csak egy felé mehetnek. Persze azt hasznos tudniuk, hogy merre mennek.
Wonder Boys - Pokoli hétvége c. film
Akkor lesz igazi a gyerekirodalom, ha azt tehetséges emberek írják. Az, hogy különböző stílusok léteznek, technikai újdonságokkal megtűzdelt szövegek, az érdekesnek érdekes, de a lényegen nem változtat. A lényeg mindig az, hogy jól kell írni. Ehhez most rögtön hozzá kell tennem, hogy úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. Mégpedig azért, mert a gyerekek érzékenyebb közönség, az irodalom szinte szó szerint épül be a fejükbe, a lelkükbe, az életükbe.
Írónál az élet írásban van.
Aki író akar lenni, annak emberek közé kell menni.
Csak azt lehet írni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.
Az írás nem mesterség, hanem életmód.
Aki az életét írásban tovább tudja élni, az író.
A magyarok nem olvasnak annyit, mint amennyit a magyarok írnak.
Az irodalom, de egyáltalán a művészetek élvezete és gyakorlása mindig is az úgynevezett idézőjeles arisztokrácia kiváltsága volt. Tudom, ezért most sokan felháborodnak, de az a véleményem, hogy egyébként nem is való mindenkinek.
14 és 20 éves kor között eldől: legyűrendő tantárgy vagy az életünk része lesz az irodalom. Ha utóbbi, annak pedig a nemzetgazdaságra is van jó hatása. A költészet például az érzelmi tapasztalat kollektív átadásának legfontosabb eszköze. (...) Ha valakiben kifejlődik a készség a versolvasásra, értelmezésre, azt a munkahelyén is kamatoztatni tudja. Lehet 600 oldalas tanulmányt írni a magányról, de annál, hogy "A semmi ágán ül szívem", nem lehet ezt jobban, tömörebben megfogalmazni.
Mindenkit érnek traumák a mindennapokban, amelyeket valahogy fel kell dolgoznia. A költészet pedig pont erre van kitalálva. Egy művészetektől eltiltott társadalomnál rosszabb nincsen.
Írónak lenni nem csupán tevékenység, hanem egy életmód is. Szigorú életmód, súlyos következményekkel.
A vers segít, a vers figyelmeztet, a vers előre jelez, mert a költők antennái érzékenyebbek, mint a többi emberé.
Az írónak illik az íróasztal mögött meghalni.
Facebook
Pinterest