Idézetek az igaz szerelemről
Ó, te elragadtató szerelem te! a- mely Éva csábítója volt, ugyan- illyen szerelmet érezett az a kigyócska.
Csak azokat szeretjük, akikért szenvedünk.
Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, Ő a párod.
Áldott legyen, ha szerelem az élet! Több életet, hogy még többet szeressek! Egy ezredévnyi eszme fel nem érhet egy azúr percével az érzelemnek.
Az Emberiség Koponyáján a Szerelem űl, fenn trónol, vigyorral a száján és szemtelenül.
Mi, akik ezeren és ezeren vagyunk, egyformán közönségesek, egyformán szegények, mit álmodoznánk mi a szerelemről? A szerelem egy kis meztelen kölyök, aki csak meleg, kényelmes termekben érzi jól magát; a mi fűtetlen szobáinkban megfagyna szegény.
Az emberek úgy gondolnak a szerelemre, mint egy állomásra, ahol a vonat nem áll meg.
Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen, meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen! - S e győztesen, s e vesztesen, félálomban suttogjuk: i g e n. Álmunk mély és teljes legyen. S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem: ébredj velem, Jobbik Felem, ÉBREDJ VELEM!
Ha valaki csúnya, még tetszhet lelkének szépségével, de hogy egy értelmes nőszemély beleszeressen egy érzéketlen piperkőcbe csupán annak külseje miatt, ez majdnem lehetetlen.
Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért.
Mást teszünk, mint amit mondunk, mást mondunk, mint amit gondolunk, és mást érzünk, mint amit józan eszünkkel tudunk... És hogy ezek a lelki rétegek szétcsúsztak bennünk, mint egy vulkán fölött a talaj, arról fogalmunk sincs.
A tökéletes szerelem kérdését... a véletlen oldja meg. A sors szeszélyétől függ, hogy azok közül a nők közül, akiket szeretni tudnánk, s akik bennünket szeretni tudnának, kikkel találkozunk, kikkel kerülünk össze, s a körülmények kedveznek-e, hogy létrejöjjön az a boldog harmónia, amelyben ez a probléma - mint valami nagyszerű befejező akkordban - megoldódik.
A mi korunkba' ne legyünk bolondok, minek az a nevetséges, banális romantika, ha mindjárt abban áll is, hogy nagybetűvel írjuk: "Szerelem"?
Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt.
A szerelem két ember közös ostobasága.
Facebook
Pinterest