Idézetek az igaz szerelemről
Igaz: nagy mester a Szerelem, nagy tanár, és Ami sose voltunk, belőlünk azt csinál, és Gyakran egy pillanat elég, ha ő tanít, Hogy kicserélje az ember erkölcseit. Áttöri sáncait szivünknek és agyunknak, S gyors eredménye mind, mint egy-egy csoda, úgy hat.
A szerelem rosszra csábít. Gyakran csak ideiglenes, mindazonáltal a szerelem a legelképesztőbb dolgokra képes rávenni egyébként ésszerűen viselkedő élőlényeket.
Azért vagyunk szerelmesek, mert ez az egyetlen igazi kaland.
A szerelem nem hoz, soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, harcmező, álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e. Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.
Érte nyitom csak az ablakomat, a házból is érte lépek ki csak.
Egy kapcsolatnak a szeretet és a törődés az építőkövei, de az együtt töltött idő habarcsa nélkül és az állandóan fenyegető elválással mindez csak ingatag építmény.
A szerelem lényege, hogy két magányos lélek köszönti, megérinti és megvédi egymást.
Két ember, akik nem tudnak egymás nélkül élni... szerintem ez a szerelem.
Nézzük csak, hogyan kezdődik az érzelmi zűrzavar, amit szerelemnek nevezünk. Egy adott személy, mondjuk te, kíváncsi olvasóm, észreveszel egy ellenkező nemű egyedet a tömegben. Észreveszed, és attól fogva nem tudod levenni a szemed róla. A szád kiszárad, a pislogód kiguvad, a szíved pedig úgy dörömböl, mint apád, ha pityókásan jön haza és befele akarja nyitni a kifelé nyíló ajtót. Egyszer csak azt veszed észre, hogy az illető személy úgy vonz, mint vasreszeléket a mágnes. Ettől kezdve látszólag semmi másra nem vágysz, mint hogy hozzáérj, megöleld, sőt a szád a szájához szorítsd, ami - mondjuk meg őszintén - nem egy higiénikus dolog. (...) A felsorolt tünetegyüttest nevezi szerelemnek az emberiség abban a hitben, hogy ennek az érzésnek, lelki és biológiai okok miatt nem lehet ellenállni.
A szerelem legnagyobb ajándéka az a képesség, hogy mindent megszentel, amit megérint.
Mindnyájunknak megvan a magunk párja a szerelmi örömhöz. Sokszor csak későn akadunk rá. Némelyek sohasem.
A szerelem azt jelenti, hogy életünket egy másik ember lába elé helyezzük, és manapság senki képességéből nem futja erre.
Ami a szerelmet illeti, a túlságosan sok sem elegendő belőle.
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais
Abban a pillanatban, amikor a szerelemnek nevezett rendkívüli dolog bekövetkezik a szívedben, átérzed a mélységét, gyönyörűségét és felfedezed, hogy megváltozott számodra a világ.
A szerelem az elmebaj egy időleges formája.
Facebook
Pinterest