Idézetek az igaz szerelemről
A romantikus szerelem mindennél erősebben táplálja bennünk a teljesség utáni vágyat. A kapcsolat általában úgy indul, hogy azt hisszük, meg fogjuk ismerni a másikat, és titokban azt reméljük, hogy mindenben egyetértünk. Ehelyett a végén kiderül, hogy sokkal inkább magunkat ismertük meg.
Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van. Aki teljesen át tudja magát adni az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán. És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát. (...) A szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt.
A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér.
A szerelem nem érdem kérdése.
A szerelem különböző emberek közötti olyan törekvés, amely a különbségek kiegyenlítésére törekszik. Ezért mint törekvés, átmenetileg harmonikus lelkiállapotot eredményez, célját tekintve azonban reménytelen.
A hiúság a nők testi és lelki konstitúciójából könnyebben következik, gyakori eset tehát, hogy a férfi az, aki beleszeret a nőbe s a nő hiúsága reagál, ezt nevezik viszontszerelemnek. Ez természetesen addig tart csupán, amíg a hiúsági inger fennáll. (...) Mindez éppen nem bizonyít a kölcsönös szerelem elméleti lehetősége mellett. Minden ember egy másik emberre vágyik, arra, aki testi és lelki adottságainak legjobban megfelel. És félreértik ezt a vágyat azok, akik viszontszeretnek valakit. Ők a hiúságuk áldozatai.
Megtörten csillanó szemeiben látnom kellett, hogy most ő is csak idegeinek és ösztönének játékszere, és ez volt az, tudom, amit mindig kívántam! Asszonnyal kapcsolatban hazugságról és igazmondásról beszélni reménytelen. Vannak üres órái, amikor zavart és zavaró, mert nem tudja, mit akar, vagy nem akarja, amit akar; de vannak percei, amikor nyilvánvaló, hogy szeretni akar, szeretnie kell, szeretni szeretne!
A szabadság szédületes, a szerelem pedig egy csoda.
Van bennem egy szeizmográf. Régóta van. Én megítéltem tizennyolc évesen is, hogy mi a szerelem. Mindig tudtam, hogy nekem ki a fontos. (...) Ugyanakkor azonban az elmúlás legapróbb jelét is tudtam érzékelni, azt, amikor már nem lettem idegbeteg attól, hogy jé, ennek nyolcra itt kellett volna lennie, és most fél kilenc van! (No nem baj, legalább kiolvasom az újságot.) Ha így reagáltam, akkor tudtam, hogy meghalt a szerelem.
Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el a szívünk mélyére a halk beszéd: a szerelem is egypár halk igével remeg fel, amikor legjobban ég.
Kezed halk érintésére Szívem bilincse lepattan, S ujjongó szavak születnek Arra, ami mondhatatlan.
Valahányszor szeretünk, mindig először szeretünk. A tárgy különböző volta semmit se változtat a szenvedély egyedülvalóságán. Csak erősíti.
A romantika az ismétlésből él, s az ismétlés az ingert művészetté varázsolja.
Mindig, mindig a lelkemben él; nem mint valami gyönyörűség, hisz tudom, magam sem vagyok az, hanem mint saját lényem. Így hát ne beszélj arról, hogy leválunk egymástól; ez lehetetlen.
Facebook
Pinterest