Idézetek az igaz szerelemről
A szerelem olyan állapot, amely végeredményben minden tudást rád bíz, mégsem leszel általa okosabb soha.
Megírták mások már, mi vagy nekem: lányom, anyám, húgom és kedvesem, testnek a kenyér, parasztnak a föld, prófétának ige, mi testet ölt, te vagy a fény az éjszakában - oly banális mindez s mégis komoly. Nekem te vagy a velem-futó magam. (...) Értsd meg tehát, hisz oly egyszerű: mikor magadhoz - hozzám vagy te hű, magaddal azonos csakis velem lehetsz mindig már. Ez a szerelem.
Nincsenek maguktól jól működő párkapcsolatok: mindkét félnek nagyon sokat kell tennie a boldogságért. (...) Ennek első lépése az, hogy a férfi megértse és elfogadja a nőt, a nő pedig értse és fogadja el a férfit.
Amire a szerelem nem képes, mert zavaros ösztönök piszkolják, azt a barátság - a csupa tiszta indulat - megcselekedheti.
Az ész szerelme elmésebb, mint az igazi szerelem, de csak pillanatokig tud lángolni, túlságosan ismeri és mindig bírálja önmagát; nem szakadhat el a gondolattól, sőt éppen a gondolkodás élteti.
A szerelem (...) több, mint egy szó, amit este lefekvés előtt elmormolunk. A szeretetet tettekkel kell ébren tartani, azzal a fajta odaadással, amivel a mindennapi életben teszünk meg egymásért apróságokat.
Mellette ülve éreztem, hogy ugyanúgy szeretem, mint az esküvőnk napján, de ahogy ránéztem és észrevettem, hogy szomorkásan oldalra siklik a tekintete, hirtelen ráébredtem: lehet, hogy ő már nem is szeret engem.
Ha szerelmes vagyok, megszűnök létezni. A szerelmem bőrébe bújok, és feloldódom benne. Ha én szeretek valakit, akkor mindenemet nekiadom. Övé az időm, a rajongásom, a testem, a pénzem, a családom, a kutyám, a kutyám ideje - minden. Ha szeretek valakit, átvállalom az összes szenvedését, az összes adósságát (minden értelemben), kigyógyítom kóros önbizalomhiányából, rávetítek mindenféle jó tulajdonságot, aminek soha nem is volt birtokában, és karácsonyra ajándékot veszek az egész családjának. Lehozom neki a napot és a holdat az égből, vagy ha azt nem lehet, hát a csillagokat. Mindezt nekiajándékozom, és még ennél is többet - mindaddig, amíg annyira ki nem merítem ezzel önmagam, hogy csak egy módon tudok újra feltöltődni: ha valaki másba bolondulok bele.
Vannak az életben pillanatok, amikor az embernek engednie kell. Amikor fel kell adnia a kevésbé fontos hadállásokat, hogy megmentse a fontosabbakat. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó és legfontosabb hadállásom a szerelem.
A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.
Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Ő az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!
Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.
Az életben nemcsak szerelem, de barátság is születhet első látásra.
Akkor kedves az élet, ha az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy viszont-szeret.
Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...) Ami az életünkben szép és nagyszerű, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes"!
Facebook
Pinterest