Idézetek a hűtlenségről
Az érzelmi elidegenülés és a virtuális viszonyok sokkal, de sokkal ártalmasabbak a kapcsolatra nézve, mint a tényleges hűtlenkedés.
Nem tudom elfogadni, hogy így menjen el, hogy el sem búcsúzik, meg sem magyarázza. Mindketten büszkék voltunk arra, hogy van bátorságunk együtt szembenézni az élet nehézségeivel. Inkább szenvedtünk, de soha nem hazudtunk egymásnak. (...) Tudom, hogy nagyon megváltozott, amikor megismerte (...), de ez nem lehet ok arra, hogy felrúgjon egy házasságot, ami már tíz éve működik! Még ha lefeküdt is vele, még ha szerelmes is belé, hogy lehet, hogy nem tette mérlegre mindazt, amit együtt éltünk át, amit együtt fedeztünk fel? Hogy lehet, hogy gondolkodás nélkül belevág egy kalandba, ahonnan talán vissza se jön?
A világ egyik fele róluk szól, a má- sik róluk hallgat.
Férfiak és nők egyszerűen partnert cserélnek, ország-világ színe előtt, ahelyett, hogy illendően eltussolnák, és kellőképpen restellnék magukat.
Egyet megígérhetek (...): sohase fogom olyan helyzetbe hozni, hogy az én hibámból bárki felszarvazott férjnek tarthassa. Viszont arra sincs garancia, hogy akár a maga életében, akár az enyémben ne akadjon egyszer vagy többször valaki.
Tudod, hogy nem egyedül téged szeretlek. (...) De megbánni nem fogok egyetlen szerelmet sem, egyetlen bölcs vagy balgatag lépést sem, amit tettem. Téged talán azért szeretlek, mert hasonlítasz hozzám. Másokat viszont azért szeretek, mert különböznek tőlem.
Semmitől nem vágyik úgy a férj a feleségére, mint amikor nagy dózisban kapja a szeretőjét.
A hűtlenség láthatatlanul növekszik, míg bátorságot nem ad a lázadáshoz.
A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.
Megtévedt szív is szerethet.
A férjek mindig azt hiszik, hogy a feleségek nem tudnak a szeretőikről.
Aki házasságban élve külső kapcsolatot létesít, szinte mindig azt reméli, hogy majd két tűznél melegedhet. Ezek a tüzek azonban inkább égetnek, mintsem melegítenek. S ha kétszer két tűz ég, az már tűzvész.
Az asszony csak azt csalja meg, akit szeret, a többit egész egyszerűen faképnél hagyja.
Csak egy szívfájdalom van, az, hogy nem hozhatod vissza, ami elmúlt... én már most sajnállak, hogy egyszer csak eszedbe fogok jutni... és az, ami volt s ami elmúlt... az unalmas napok csöndje, a gyors és sietős út a hivatalból haza és a kis ebédek és a lompos kis feleség a barnavirágos pongyolájával... és irigyellek, hogy hogy fogod szeretni, és sajnállak, hogy fájni fog a szíved, mert nem tudod többet visszahozni, akármit is csinálsz... de boldog is vagyok, mert akkor majd megismered, akit nem akartál megismerni, csak úgy vetted, mint az orvosságot, amit nem kíván úgy az ember, mint a pezsgőt, pedig hasznosabb neki, mint a pezsgő. A fájdalmon keresztül meglátod, akit nem akartál látni, és megismered, akit nem mertél megismerni, míg együtt voltál vele és láttad, ahogy az ember lát a szemeivel, de az ember nem tud érzékelni az érzékeivel, az ember csak az emlékein át lát... még a gondolat sem segít... Az is szegény koldus, alamizsnáért könyörög... csak az emlékezés gazdag, csak az ad, mert annak a kezében van a kifogyhatatlan kincstár.
Van valakije! De hisz tegnap még belém volt szerelmes! Tehát igaz, hogy a szerelem szívtelen, és szívről szívre száll.
Facebook
Pinterest