Idézetek a hűtlenségről
Az ember félrelép, aztán elrendezi, és úgy dédelgetjük a saját kis gyávaságunkat, mint valami házi kedvencet. Cirógatjuk, idomítgatjuk, ragaszkodunk hozzá. Ilyen az élet. Vannak a bátrak, és vannak a megalkuvók.
Fogad, miből hiányzik egy darab, romoljon, vásson el, ha mást harap. A percben, ahogy másra néz nevetve, hályog boruljon mind a két szemedre. Ha másnak domborul ki zsenge halma, fonnyadjon el a melled, mint az alma. Nyálad, ha szádra másik száj tapad, apadjon el, mint eltévedt patak. Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba, korhadjon el, mint férges fának odva. A szíved, mint megszáradt perec, törjön ketté, ha véle mást szeretsz.
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
A monogámia csak egy mítosz, amit lenyomtak az emberiség torkán. (...) Szó sincs hormontúltengésről vagy hiúságról: egyszerűen genetikailag kódolva van bennünk a hűtlenség, akárcsak a többi állatban.
Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín, mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.
Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (...) Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.
Kihunyó szerelem üszkét bámultam az este megértő szemmel mosolyogva. Ne bántson téged, hogy nem bántam meg nyugtalan csapongásom szerelemről szerelemre. Nem szégyellem, hiába néznek szemtelenül, hogy porbaverő szerelem arcul ütött s megcsókoltam a kezét érte.
A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.
Szívemmel szívtelenül többé sose játssz!
Ment a hűtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, Keserű könnye arcát mossa.
Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért, amivel irántunk van.