Idézetek a hűtlenségről
A szeretők között az árulás a legmegbocsáthatatlanabb bűn.
Ha megtörténik a csalás, s te nem tudsz róla, akkor úgy tűnik, nincs is semmi baj, holott ez nincs így. Mert az, aki csal, az változik, titkol, kompenzál, még akkor is, ha nem észrevehető. Csak egy porszemnyi a változás, de mégis változás. S előbb-utóbb sok-sok porszem rárakódik egymásra, s mire észreveszed, már hiába kutatod, mikor és hol került az első a gépezetbe.
Sok mindent lát a velencei ég, Amit férj nem láthat: az az erkölcs.
Két nővel sosem egyszerű az élet. És mire az ember rájön, hogy melyik a rossz és a melyik a jó, sok sebet kell összeszednie.
Vajon kinek sanyarúbb a sorsa? A feleségnek, aki mellé éjszakánként befekszik a férje, miközben fogalma sincs arról, hogy gondolatban egy másik nő ágyában jár? Vagy a másik nőnek, aki esténként magányosan, boldogtalanul, kisírt szemmel és a következő találkozásnak élve tér nyugovóra, és pontosan tudja, hogy a szeretett férfi más mellé fekszik le?
A hűtlenséget nem lehet csak úgy kerek perec elutasítani. (...) Talán létezik egy hűtlenségi görbe, ahol az illető hűtlenkedési kedve egyenes arányban áll azzal, hogy a valóságban hányszor teszi meg.
A hűtlenség lenne az a bizonyos láthatatlan mumus, akiről mindenki beszél, de senki sem látja? De ha nem hiszünk a rémmesékben, vajon honnan ered a hűtlenség?
Az az igazság, hogy a hűtlenség kéz a kézben jár a lebukással. Az egyik nem létezik a másik nélkül.
A férfi a hibás, Ha elbukik a nő: ha már eluntak, S más ölbe ontják, ami a mi kincsünk, Vagy tébolyultan féltékenyek és Kordában tartanak vagy ütnek is, Vagy néha léha módon elverik a pénzünk, Felforr a mi epénk is, szende báj Mellett megfér a bosszú vágya is.
Tudod te, milyen érzés, ha megcsalnak? Tudod, hogy mi megy végig az emberben? Hogy a gerinceden felkúszik az érzés, beleépül az agyadba, és mint egy kalapács, folyamatosan, monoton tempóban azt mondja, megtették veled, holott semmi okot nem adtál rá!
Valahogy igazat adok magának, ha azt mondja, hogy nem hibás a férfi, aki az elöregedett feleség mellett fiatal iránt érez vonzalmat. Mit tehet róla? De valahogy úgy kell ezt megoldani, hogy a feleség ne szenvedjen, mert az is jogos, ha az asszony, aki a virágzását egy férfinak adta, vele akarja leélni a hervadását is.
Különös (...), ha egy férfi megbolondul egy nőtől, a feleség mindig a nőt utálja, nem a férjét.
Bár jó lenne megúszni néhány dolgot, a helyzet az, hogy a párkapcsolati "megúszások" spontán nem gyógyuló hegeket okozhatnak.
Hűtlen kedves! miért nem szóltál? Szép lassan csöndben óvatosan lehurkoltam volna kezemről az ezüstfonalat - hogy ne fájjon ha majd le akarsz szakadni rólam.
Nevetni tudni kell, akkor is, ha fáj, Nem haragszom, akkor se, ha megcsaltál. Járd a Te utad, neked kell látnod, Te építed fel saját világod.
Facebook
Pinterest