Idézetek a házasságról
Ami a birtokunkba kerül, valahogy "eltűnik", nagyjából úgy, ahogyan az új autó is eltűnik, miután már fél éve a miénk, és sokszor a szeretteinkre sem fordítunk kellő figyelmet. Nem kegyetlenségből, egyszerűen csak nem értjük, miért kellene tovább küzdeni valamiért, ami már a miénk. Így aztán az udvarlás romantikus hódításának helyét átveszi a figyelmetlen, tapintatlan viselkedés, sőt a birtoklás goromba feltételezése.
A sikeres házasság nem annak köszönhető, hogy a "megfelelő" személlyel kötöttünk házasságot, "megfelelő" érzelmeket érzünk, "megfelelő" gondolatokat gondolunk, vagy akár "megfelelő" imádságokat mondunk el. Arról szól, hogy a megfelelő vagy helyes dolgokat tesszük - és kész.
A házasság inkább a munkáról szól, mint az isteni szerencséről; inkább arról, hogy találjunk valakit, akit szerethetünk, mint arról, hogy találjunk valakit, aki betölti a listánkon szereplő összes személyes szükségletünket.
Azért kell dolgoznunk a házasságunkon, mert hisszük, hogy értékes, nem pedig azért, mert próbáljuk értékessé tenni.
A sikeres házasság nem abból fakad, hogy két üres lélek egymásra talál, és megkísérli "kiegészíteni" egymást. Ha két üres, boldogtalan lélek összeházasodik, az csupán két üres, boldogtalan lélek házassága lesz. Sikeres házasság csak úgy jöhet létre, ha két teljes, boldog ember köti össze az életét azzal a céllal, hogy közös jövőt építsenek. Nincs szükségük a másikra ahhoz, hogy igazán boldogok, teljesek vagy érzelmileg épek legyenek. Már ép emberek, akik összekapcsolják életüket, hogy élvezzék a házasság előnyeit.
A számok szemszögéből nézve, ha a kettőből egy lesz, az általában azt jelenti, hogy az egyik megszűnik; és ez nincs messze az igazságtól. A kettőnek meg kell halnia saját önzése számára, hogy erősebb egy lehessen belőle, és ez rémisztő kilátás. A házasságban azonban ott rejlik a csodálatos lehetőség, hogy az egy valójában nagyobb lesz, mint részeinek az összege.
A házasság nem késztermék, hanem folyamat. Nem valamiféle előre elkészített ajándékcsomag, amelyet csak ki kell bontanunk, miután kimondtuk az "igent". Meglepetésekkel és ellentmondásokkal teli utazás, amely csalódáshoz és fájdalomhoz vezethet - ugyanakkor csodához és beteljesedéshez is. A házasság tényleg lehet csodálatos. De ezernyi "sajnálom" kell hozzá, száz meg száz nehéz beszélgetés, többtucatnyi álmatlan éjszaka és kimerítő nappal, és a készség, hogy meghaljunk az önzésnek - számtalanszor.
Nincs is szebb dolog a házasságnál. Erre persze csak utólag jön rá az ember. A válás után.
A házasság alapvető tétele: próbáljunk úgy adni, hogy ne várjunk érte ellenszolgáltatást.
A napi verkliben az ember hajlamos egyfajta vakságot kialakítani. Pedig vannak előjelei, ha rogyadozik egy házasság, és engednek az eresztékek.
Az ifjúkori illúziók többé-kevésbbé minden embernél összeütközésbe jönnek az élet valóságával; de gyakorlatiasabb irányú fejlődés és kevésbbé érzékeny kedély mellett a mindennapi élet küzdelmei, a lét fentartásának gondjai, vagy a közélet terén való működés elfújja az ifjúi ábrándokat, s hozzá szoktat az élet valódiságához. De a meghasonlás a belső és külső világ között eloszlik akkor, midőn a családi élet szentélyébe lépünk, melyben az oltárképet a nő szerelme, rokonszenve képezi, és ha a családi szentélyben bimbók fakadnak, a melyek a családi élet boldogságát fejlesztik.
Az egyén életirányának, belső becsének és jövendő boldogságának alapját legelső fokon a családi kör adja meg azon különböző testi és szellemi ráhatások által, a melyeket a házasfelek egymásra gyakorolnak.
A házasság olyan, mint az üzlet. A legjobb döntés a leggyorsabb döntés. A többi jön magától.
Az élet borongó tengerén a révpartot a családi élet képezi, mert csak ott találni fel oly zavartalan boldogságot, mely a földi létet kedvessé és élvezetessé teszi.
A jó feleség a rossz férjből középszerű embert csinál, a középszerűből jót farag, s a jó férjet világhíressé emeli.
Facebook
Pinterest