Idézetek a házasságról
Az ember nem egy személlyel köt házasságot, hanem egy családdal.
A házasságban az ember már nem önmagának él, hanem egy másikért is, és abban leli örömét, hogy a másikat boldoggá teszi. A másik is ezt teszi, és így a házaspár valóban egymásért él. Az igazi házasság mindig önzetlen kapcsolat.
A szerelem, különösen az első szerelem bizonytalan alap a házassághoz.
A házasságban minden közös, a jó is, a rossz is.
Hitvesem panasz nélkül tűri gyakori távollétem. Eszerint ő vagy a legjobb feleség, vagy a legeslegrosszabb.
Minden ember legmélyebb egzisztenciális szükséglete az a vágy, hogy tartozzon valakihez, aki szereti őt. A házasság rendeltetése, hogy betöltse a szeretet és az összetartozás iránti vágyunkat.
Bármilyen legyen is házasságunk jelenlegi minősége, mindig van mit tennünk azért, hogy jobbá váljon.
Nem vagyunk tökéletesek, de felnőttként és egymás társaiként vagyunk jelen a házasságban. Ha meghitt kapcsolatra törekszünk, ismernünk kell egymás vágyait. Ahhoz, hogy szeressük egymást, tudnunk kell, hogy mit akar a társunk.
Házasságunk sorsa múlik azon, hogy miként fejezzük ki a vágyainkat. Ha követelésekkel állunk elő, az intimitás elillan, és társunk elfordul tőlünk. Ha azonban vágyainkat és szükségleteinket kérések formájában hozzuk tudomására, útbaigazítást adunk, nem pedig ultimátumot.
Amikor leülök a feleségem mellé a kanapéra, és húsz percen át csak rá figyelek, ő pedig rám, húszpercnyi életet ajándékozunk egymásnak. Az a húsz perc sosem tér vissza; időnk megosztása életünk megosztását jelenti, és a szeretet üzenetét közvetíti.
Van egy megfoghatatlan ajándék, ami értékesebb, mint bármi, amit kézbe vehetünk. Ez pedig nem más, mint önmagunk odaajándékozása, azaz jelenlétünk ajándéka. Ha házastársunk szeretetnyelve az ajándékozás, mindennél többet jelent számára, ha mellette vagyunk, amikor szüksége van ránk.
Ha házasságunkból hiányzik a szeretet, felnagyítódnak a különbségeink. Nem a boldogság forrását, inkább annak akadályát látjuk egymásban, és küzdeni kezdünk azért, hogy értékesnek és fontosnak érezzük magunkat, miközben házasságunk játszmák és csatározások színterévé válik.
A legtöbb házasság előbb-utóbb csupán kötelességgé és megszokássá válik.
A házasságban a túléléshez néha szükséges, hogy a partnerek odaálljanak egymás elé, és mindketten torkuk szakadtából üvöltsenek. Ezt hívjuk az "igazság pillanatának". Ez az a pillanat, amikor a párok szabad folyást engednek az addig felgyülemlő nézeteltéréseknek, és ezzel nyugvópontra jutnak a dolgok.
A házasság olyan, akár egy hosszú beszélgetés, ami mindenképpen túl hamar ér véget.