Idézetek a házasságról
A házasságnak is tavasza van, melynek virága, a szerelem elhull.
Nem az a jó házastárs, akit kívánunk, hanem akire szükségünk van.
A házasság reciprok viszony. Csak akkor lehet boldog, ha mindketten boldogok.
Boldogtalanul is lehet működtetni egy házasságot mint rendszert: ki viszi a gyereket óvodába, mikor megyünk a nagymamához, mikor ki segít leckét írni, és az egyéb operatív teendőket is össze lehet hangolni. A kérdés mindig az, hogy érdemes-e így élni, egymás mellett, családi menedzserként vagy asszisztensként, elfeledve azt, hogy a családon belül ott van az a nő és az a férfi, akik azért jutottak el idáig, mert valaha vonzódtak egymáshoz, szerelmesek voltak, élvezték a kettesben együtt töltött perceket, napokat.
Ha a házassághoz is kellett egy férfi meg egy nő, akkor, ha ellaposodott, és már nem működik, ahhoz is mindketten kellettek, sőt, a rendbetételéhez is kellettek volna.
A férfiak fáradtságból házasodnak; a nők kíváncsiságból: de mindegyik csalódás a végén.
Más együtt élni, együtt lélegezni, gondolkodni azzal, akit az ember szeret, akit a párjául választ. A jó kapcsolatban nincsenek titkok, nem álságos, és sokat kibír.
Az ember csak félig él, míg nőtlenül él.
A világ ilyen téren is nagyot változott a rendszerváltás óta. Míg régebben a válásoknál a férj ment tönkre, hiszen a gyerekek miatt szinte mindig a nő kapta a lakást, vagyon meg kevés családban volt, ma már más az ábra. Kiváltképp a felső középosztálybeli családoknál, amelyekben megengedhetik maguknak, hogy a nő ne, vagy ne sokat dolgozzon, a férfi pedig úgy zsonglőrködik az általa keresett pénzekkel, ahogy akar. Válópereknél aztán az addig magas életszínvonalon élő nők gyakran nagyot koppannak, mert könnyen kiderülhet, hogy az égvilágon semmijük nincs a közös otthonon és az autókon kívül.
A házasság kiváló alkalmat nyújt az unatkozásra. Ha egy egész életre egyetlen feleséghez van láncolva az ember, nem könnyen szabadul meg tőle. A szeretőjét legalább lecserélheti, ha túlságosan ráunt.
Szerelem nélkül a házasság túl könnyen válhat szívfájdalommá. (...) Csak a szerelem biztosíthatja, hogy egy házasság működni fog.
A jó házasság alapja a barátság és a szeretet, és talán a szerelem is.
Túl azon, hogy az ember továbbörökítheti a vérvonalát, nem sok egyéb jóval kecsegtet a házasság.
Házasságra lépni egyet jelentett azzal, hogy az ember kijelenti, hisz a jövőben és a múltban is - hogy a történelem, a hagyomány és a remény köteléke nem bomlik fel, és fenntartja az embert.
Idővel a két különálló személy már nem csupán érdeklődik és lelkesedik a másik iránt: valóban egy párrá válnak, amikor készek feladni valamit az egyéniségükből, hogy létrehozzák azt, amit a pszichológusok közös identitásnak neveznek.
Facebook
Pinterest