Idézetek a hatalomról
Vajon van-e értelme a hatalom megszerzésének, önmagunk megvédésének, ha közben el kell adnunk a lelkünket?
Vannak olyan időszakok, amikor egy bölcs vezető éppen attól válik felelősségteljessé, ha új irányban indul el, főleg ha teljes bizonyossággal tudja, hogy a lehető legjobb útra tereli népét.
A jó vezető pontosan olyan, mint egy kertész: felelősséget kell vállalnia azért, amit elültetett. Néha ki kell kapálnia a vadhajtásokat, de a jövőért dolgozik, azokért a gyümölcsökért, amelyek majd később fognak megérni.
A szabadságharcos előbb-utóbb megtanulja, hogy a harc szabályait nem ő, hanem az elnyomó hatalom diktálja.
A győzni tudó nem támad, a vezetni tudó alázatos.
Az emberek nem azért juttatnak hatalomra egy új kormányt, mert egyetértenek a politikájukkal, hanem csakis azért, mert szükségük van valami változásra.
Kevés ember tud emberségesen és nagylelkűen élni a hatalmával, ha senkinek sem tartozik felelősséggel érte.
Mikor az ember legnagyobb akar lenni, akkor érzi leginkább semmiségét, s mikor legmagasabbra emelkedik, akkor látja a szédítő mélységet.
Vannak emberek, akik hajlandók kiszolgálni bármilyen hatalmat, csak hatalom legyen.
Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
Erkölcstelen dolog átvinni tekintélyünket arról a területről, ahol kiérdemeltük, arra a területre, ahol járatlanok és zöldfülűek vagyunk.
A politika (...) nemcsak hipotézis, hanem (...) erőviszony is. A pártok között okvetlenül, de nemcsak ott. A kérdés az, sikerül-e a fiatal, áldozatkész elemeknek érvényesíteniük szempontjaikat az üzleti ügyeikben megfeneklett, elmeszesedett agyú öregekkel szemben, akik visszafelé húzzák a többieket is.
Valahányszor a filozófusok és költők valamilyen igazságot, nézetet vagy elvet túlhaladnak és félretesznek, akkor érkezik nagy lassan egy-egy király, aki épp most jut el idáig, aki most épp ezt tartja a legújabbnak és legjobbnak, és azt hiszi, hogy aszerint kell cselekednie... Bizony így áll a dolog a királysággal! A királyok nemcsak nagy emberek, sőt, nagyon is középszerű emberek, mindig elmaradnak néhány stációval.
A parasztot csakis félelemmel lehet kordában tartani!
Az anarchiát mindig csírájában kell elfojtani: akkor még az erélyes rábeszélés is sokszor célra vezet. Amikor viszont a rendbontás szelleme már elharapózott, akkor csak a nyers erőszak állhat útjába.
A primitív emberek esetében a megfélemlítés a rendteremtés egyetlen eszköze.
Facebook
Pinterest