Idézetek a hatalomról
A hatalom vonzza a korrumpálhatókat. Az abszolút hatalom az abszolút korrumpálhatókat.
A hatalom azoknak a beleegyezése nélkül, akiken gyakorolják, önámítás, amely soha nem tart sokáig; különösképp törékeny az egyensúly a félelem meg a lázadás között, amely egy szempillantás alatt felborul, amikor elegendő számú ember egy időben ébred tudatára, hogy hangulatuk azonos.
A szeretetet és a hatalmat elég nehéz összeegyeztetni.
A múltban voltak okos és tehetséges emberek, akik az eszükkel és tehetségükkel sok pénzt csináltak. Sokszor titokban működtek, és ezeket kell felderítenünk. Tudnunk kell, kiknek adták tovább a titkot, és kik irányítják ma a világot.
Az emberek megerősödnek az elnyomás alatt.
Az új dolgok szétfeszíthetik a hatalom szorítását.
A hatalmat mindig azok ragadják magukhoz, akik a legerőszakosabban akarják.
A túl sok vezérelv ugyanolyan veszélyes lehet, mint a túl kevés.
Szomorú a királyok sorsa, amiért háborút kénytelenek viselni, mert gyakorta diadalmaskodnak ugyan, de mindannyiszor emberi vérontás árán.
A volt rabszolgákból rettenetes gazdák lesznek.
A nagyobb jó nem más, mint a zsarnokság kaméleonja. Évezredek óta változtatja a színét, hogy kielégítse az éppen aktuális ura politikai és spirituális hatalomvágyát.
Csak azoknak szabad hatalmat adni az ügyeink fölött, akik vonakodnak azt elfogadni, és akkor is csak olyan feltételekkel, melyek fokozzák a vonakodást.
Gyanakodni kell mindenkire, aki hatalmat akar (...), nagy az esély arra, hogy az ilyen emberek alaposan gyanúsíthatók romlottsággal, vagy már el is vesztek.
Minden kormányzatnak meg kell küzdenie egy vissza-visszatérő problémával: a hatalom vonzza a patologikus személyiségeket. Nem arról van szó, hogy a hatalom korrumpál, hanem arról, hogy mágnesként magához húzza a korrumpálhatókat. Az ilyen emberek hajlamosak megittasulni az erőszaktól, és hamar rabjaivá válnak ennek az állapotnak.
Milyen hízelgő, ha szolgák tömegei várják ugrásra készen a parancsunkat! És milyen elgyengítő.