Idézetek a halálról
Tudták mindenekfölött azt, hogy aki a részletfizetési akció keretében életet vásárolt magának, annak halállal kell fizetnie érte, és a fizetés időpontja olyan titok, amelyet csak a Hitelező tud.
Hogyan is tudhatná egy gyerek, hogy mi a halál, ha még az életet sem ismeri? Jakob gyors széllel tűnt el. Egy gyengéd lehelettel, nem tolakodóan, hanem szerényen, amilyen ő maga volt. Mint egy kis pillangó, mely odaül, ahol épp tetszik neki, azután elrepül örökre, mintha soha nem is létezett volna. Elfújta a természet szeszélye, átlátszón és könnyedén, és talán tényleg álruhás angyal volt, aki most a hetedik mennyországból vigyáz ránk.
Elveszíteni valakit szörnyű (...). De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt.
Légy te, vagy légyen bárki más, igen rövid idő múltán halottak lesztek, s azután pedig semmi sem marad meg belőletek, még a nevetek sem.
A halálnak van humorérzéke. Reménykedjünk, hogy a halottnak is van. Csak az életbenmaradottaknak nincs.
Nem tudom, miképpen és mikor halok meg igazán, de nem szeretnék egészen fájdalommentesen meghalni. Gyorsan, azt igen, de nem fájdalommentesen. Csak egy pillanatig fájjon, de akkor nagyon, hogy érezzem, van, volt azért valami különbség a mostani és az azutáni között, e között a halál között, ahogyan élek, és a valóságos halál között. Ha minden fájdalom nélkül egyszerűen elaludnék, azt hihetném, hogy mindig halott voltam, és egy halott álmodta néha, hogy él.
A halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. Nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak.
Nincs kegyetlenebb dolog egy gyermek halálánál.
Mondd meg, mekkora a te idődben az átlagos életkor, mondd meg, hány embert mentettek meg a te idődben a korai haláltól, mondd meg, mennyire szerették lakóid az életet - és megmondom, milyen vagy. Mert amióta vagyunk, halálról tudatosan gondolkodó állatok: emberek - a halállal viaskodunk.
A világon semmi sem késztetheti az embereket arra, hogy azt gondolják a halottról, amit az élőről gondoltak.
Amikor valaki meghal, az nem egy folyamat, nem fokozatosan történik. Csak egy pillanat, mint amikor lerántják a rolót az ablakon.
Utoljára a lélek hagyja el a süllyedő testet.
Azon kegyet kérte ki magának, hogy hadd járjon ő is (...) fekete ruhában, s azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig azon végzi szavát, hogy mindennek korán kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig - vén bűnösök.
Szokták mondani a meghalást úgy, hogy megboldogul. (...) Ugye attól függ, mi lesz a halál után. Aki hívő, az valamiféle föltámadásban, mennyországban, Paradicsomban reménykedik, ilyen értelemben jelenthet boldogságot. Aki pedig anyagelvű, tehát nem gondolja, hogy kapunk újabb esélyt... talán az is lehet boldog, például mert a halál megszünteti a szenvedését és fájdalmát, ha beteg.
Tévesen gondoljuk, hogy az élet és halál közt oly nagy a különbség. Az átmenet sokkal könnyebb, mint gondolnánk. Csupán helyváltoztatás, feljebb lépés.
Facebook
Pinterest