Idézetek a felfogásról
Az életben a győzelem eufóriájáért a végén mindig fizetni kell: betegséggel és szenvedéssel.
Sohasem felesleges (...) semmiségünkre emlékezni. Magasság nem lehet annak megfelelő mélység nélkül, és szerencsésnek azt szoktuk nevezni, aki sokat veszíthet.
Mindent tiszta lappal kell megközelíteni, hogy semmi sincs rajtad vagy benned. Bármi is jön, az maga íródjék fel oda.
Az emlékeknek bölcsességet kellene hozniuk, de nem hoznak. Az a lényeg, hogyan rendezzük az emlékeinket, és hol alkalmazzuk a tudásunkat.
Milyen hízelgő, ha szolgák tömegei várják ugrásra készen a parancsunkat! És milyen elgyengítő.
A boldogság nem egyenlő a kényelemmel; nem szükségszerűen található meg a gondtalanságban, a fényűzésben és a gazdagságban.
A birtoklás érdekes kérdés. (...) Vajon mi birtokoljuk ezt a bolygót, vagy ő birtokol minket?
Mit számít, milyennek látjuk egymást! Az érzés a fontos. A szerelem: akarat. Szeretni akarsz, hát szeretsz: látni akarsz, hát olyannak látsz, amilyennek szeretnél. A tárgy csak alkalmazkodik.
Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.
A csúf vagy a torz is lehet megindító, mert felmagasztosítja az a tény, hogy a fotós figyelemre méltatta. A szép is lehet elszomorító, ha megöregedett, tönkrement, vagy megsemmisült. Minden fénykép egy-egy memento mori.
Néztem ezt a jádekőből faragott sast itt az asztalon. Tökéletes remekmű. Hanem elgondolkoztat, vajon mi lennék inkább: a jádéból faragott remekmű, vagy maga a sas? Az egyik értéke felbecsülhetetlen, milliók csodálják, óvják és áhítják, a másik viszont él.
Apám szerint a húgom szerencsésnek született, én meg szerencsés vagyok, hogy megszülettem. Ő mindent megkapott, amit akart, nekem viszont küzdenem kellett minden egyes percért az életemben. Ettől lettem erős.
Avatár - Aang legendája c. film
A humor és a halál közeli rokonok, az egyszer szent igaz. Az előbbit nem lehetne megérteni az utóbbi nélkül. (...) Az élet alapja az abszurditás. Akármilyen pokoli dolgok történnek körülöttünk, mindig van valami, amin nevetni lehet. Atlasz nem cipeli a vállán a világot. Nincsen felelősségtudó, izmos óriás; a világ egy bohócpiramis csúcsán billeg, a bohócok bohóckodnak, trombitálnak, zsonglőrködnek, és nadrágféken billentik egymást. Az élet lehet abszurd, lehet rémes és szórakoztató egy időben, az emberek akkor is meghalnak.
- Anyám azt mondta: ha Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy másikat. - Igen, de vigyáznod kell a nyamvadt előszobákkal.
Egy igen bánatos irigykedőhöz Bión az alábbi szavakat intézte: "Nem tudom, vajon veled történt-e valami rossz, vagy másvalakivel valami jó."
Facebook
Pinterest